Nagyon drága gyermekem

Ennek a cikknek cseppet sem célja, hogy elriasszon bárkit is a gyermekvállalástól, sőt. Már csak azért sem, mert bármekkora közhely is, az életnek tényleg a legszebb ajándéka a gyermek. Az azonban tény, hogy ez az ajándék nagyon sokba kerül.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a gyermek csak a szeptemberi iskolakezdéskor és születéskor kerül sokba, utóbbi kiadást pedig nem is a szegény prüntyőre vetítjük, hanem még csak magunkra. Meg a jelenlegi magyar, hálapénztől sújtott egészségügyi rendszerre. Kórháza, orvosa és persze a szülő anyagi körülményei válogatják, mennyit kell ma fizetni egy szüléskor az orvosnak, a szülésznőnek és a nővéreknek, de azt gyanítjuk, hogy aki ezt a cikket olvassa, az inkább abba a kategóriába tartozik, aki a kérdésre így felel: nagyon sokat. A szülészek nem is szívbajosak, nagyon sokan nem bízzák a véletlenre a boríték vastagságát, és már szülés előtt közlik, mennyi is az annyi. Ami ugyan semmilyen olvasatban nem törvényes, de ez van. (Ahhoz hogy másképp legyen, a teljes egészségügyi rendszer megváltoztatására van szükség. Aki addig is, míg ez megtörténik, megoldást szeretne a magyar egészségügyi rendszeren belül: kattintson ide.)

Ha azt írjuk, hogy a szülész 100-150 ezer, a szülésznő 50-60 ezer forint, akkor nem biztos, hogy túloztunk. De akkor még nem számoltuk a várandóság ideje alatt a vizsgálatokat, nem számoltuk a vitaminokat, és pláne nem számoltunk azzal, ha valakinek mondjuk nem akar összejönni a baba, és kénytelen lombikprogramba vágni, ami amellett, hogy iszonyatosan megterhelő testileg és lelkileg egyaránt, jelenleg még támogatott formában is rettenetesen sokba kerül.

Minek mindenből újat?

Nagyon komoly kiadás persze az összes szükséges felszerelés beszerzése is. A szülők általában a legjobbat akarják adni a gyereküknek, és (pláne, ha első a jövevény) ilyenkor eszükbe sem jut, hogy nem kell mindent feltétlenül újonnan beszerezni. A gyerekszoba kialakítása, a kiságy, a szekrények, a pelenkázó-asztal, a babakocsi, a gyerekhordozó, a babaülés (ha nem kell új autó), nagyon sokba kerülnek újonnan, 4-500 ezer forintra simán rúghatnak a költségek. És akkor még nem vettünk légzésfigyelőt, babaőrzőt, biztonsági kütyüket, mellszívót – még mi így, leírva is beleizzadunk a költségekbe.

⁣Ha használtan vesszük vagy ismerőstől/rokontól kapunk valamit, azt nagyon becsüljük meg, és ne finnyáskodjunk, mert azt a pénzt, amit itt megspórolunk, ugyanúgy fordíthatjuk a gyerekre, csak épp mi valamilyen megtakarítási formát javaslunk.

Persze, megnyugszik a lelkünk, amikor a legújabbat vesszük (így működünk, erről már a márkák kapcsán beszéltünk), de amikor 2-3 év múlva a bútorokat cserélni kell, a pelenkázó megy a padlásra vagy a pincébe, és épp káromkodások közepette szereljük szét a rácsos ágyat, a babakocsit pedig próbáljuk akkorára összecsukni, ahogyan vettük, akkor bizony eszünkbe jut majd, hogy tényleg megérte-e. Most mondjuk: nem.

Ugyanez a helyzet a ruhákkal. Megvehetjük a legújabb divat szerinti rugdalózókat, tipegőket, cipőket, de ha van valaki, akitől kapunk, ne legyünk szívbajosak, fogadjuk el. Sőt, minél többet fogadjunk el, írjuk ki nyugodtan a Facebookra, biztosak lehetünk benne, hogy egy csomó ismerősnél ott vannak a kinőtt cuccok és alig várják, hogy megszabaduljanak tőlük. Ilyenkor tényleg csak a saját lelkünket kell legyőzni: a gyerek biztos nem fog egy ideig reklamálni, hogy miért a Pistike cuccát ette le répapürével, és miért nem a sajátját.

A napi kiadási listánk is megugrik: leginkább a pelenka és a másik „oldal”, a bébiétel növeli meg. Pelenkából tényleg csak a jó minőségűt érdemes: de találjuk meg, hol olcsó, konzerv bébiétel helyett pedig néha adhatunk saját magunk főzte ételt is.

Nem csak azért foglalkoztunk az első egy-két évvel ennyit, mert itt csőstül jönnek a kiadások, de azért is, mert itt lehet leginkább magunkat pénzügyi tudatosságra nevelni, később már sokkal nehezebb lesz. Ezek a durva kiadások szép-lassan elfogynak, és jönnek a pénzügyileg „csendesebb” időszakok, amikor már észre sem vesszük, hogy gyermekünk így is viszi a pénzt.

Eszik például. Sokat. (Ha meg nem eszik, azzal van bajunk.) Kinő mindent, és mivel nagyobb korban már kevésbé maradnak épek a ruhák, kevésbé számíthatunk a baráti segítségre. Egy átlagos saccolás, és azt kell mondjuk, hogy 1 darab gyermek 3 és 7 éves kora között simán elvisz a család költségvetésből havi 50-60 ezer forintot. És a neheze csak most jön. (Ha persze közben nem érkezett meg a tesó, mert akkor már minden kezdődött elölről.)

Ingyenes oktatás? Aha.

Jönnek az iskolával járó költségek. Hát, mondjuk úgy, hogy az ingyenes oktatás jól hangzik, de nem igaz. Könyvek, felszerelés, étkezés, osztálypénz, kirándulások, arról persze nem is beszélve, hogy drága kincsünk növésben van, és egyrészt egyre többet eszik (régóta nem ússzuk már meg egy kecskeméti konzervvel a vacsit), másrészt kezd neki nagyon nem mindegy lenni, hogy milyen ruhában van. (Talán már mondtuk, a rugikat már kinőtte.)

Ha már ilyenkor edzésre, meg különórára jár, jajj nekünk, és mivel a kis poronty már tudatára ébredt, hogy különböző boltokban lehet venni bizonyos dolgokat, havi szinten a csokikból és a benzinkutas plüssökből is nagyon sok jön össze. És akkor még az ajándékokról nem is beszéltünk.

⁣Mondunk megint valami nagyon bölcset: utazzunk előre az időben egy időgéppel 6-8 évet és nézzük meg, hogy mi van azokkal a játékokkal, amelyeket épp most készülünk megvenni horrorpénzért. Igen: évek óta hozzájuk sem nyúltak (lásd még: Toy Story 3.), és csak fogják a port. Legyünk észnél.

Igaz, az ilyesmik egy részét persze eladhatjuk majd apróhirdetési oldalakon: kis öröm a sok „ürömben”.

Tudjuk, igazságtalan ez a cikk, mert csak a költségekre koncentrál, de mindig gondoljatok közben arra, hogy mennyire jó programokat csináltatok ebből a pénzből együtt, milyen jókat utaztatok, mennyi klassz játékot vettetek, szóval, hogy ez a pénz nem rosszra, hanem jó esetben sok jóra megy: a gyermek kedvéért. (Kivéve az iskolát.)

12 éves kor felett a kiadások nem lesznek alacsonyabbak: drágább az iskola (több minden kell), még gyorsabban nő a gyerek, még több ruha kell (egyre többet tesz tönkre), egyre több a program, a különóra, nyári táborok, á, nem is soroljuk.

Nézzünk durva számokat!

A 24.hu korábbi számításai szerint az első hat év (szerény körülmények között) 1,35 millió forint, de nem luxus kiadásokat véve már 4,47 millió forint. Az alsó tagozatos gyerek 800.000–1,5 millió forintba kerülhet a négy év alatt, felső tagozatra és gimnáziumra 3 millió forintot hoztak ki, de ebben nincs benne a tömegközlekedés, a különóra, a zsebpénz és néha egy-egy márkásabb cucc, mert akkor már bőven 7 millió forint felett vagyunk.

Összegezzünk: minimum 5,6 millió, de akár (és ez nem a luxus) 14 millió forintba is kerülhet az első 18 év. És ezek csak a konkrétan a gyermeknevelésre fordított költségek – olyasmi aztán végképp nincs benne, hogy egy mozizásnál mennyi egy nagy menü, meg a jegy, hogy kicsit többet költjük a pénzt gyorsétteremben, az meg pláne nincs, hogy egy nagy nyaralásnál több repjegy és több ágy kell, ezek pedig (bármilyen furcsa) szintén többe kerülnek.

Hogy mennyire nem lehet pontosan kiszámolni az összeget, az is mutatja, hogy ahány felmérés, annyi eredmény. Ráadásul egyik sem beszél a gyermeknevelés miatt elmaradt jövedelmekről. A HVG kalkulál a legnagyobb számokkal – náluk 18 éves korig 70 millió forint jött ki egy gyermekre, kétgyermekes családnál ez 41 millió forint gyerkőcönként, nagycsaládosoknál pedig 38 millió forint. Valószínűleg ez azért kicsit túlzó, de nem teljesen elrugaszkodott.

Igazságtalanok vagyunk persze, mert nem így gondolkodunk, nem számoljuk ki külön a gyerekek költségeit, hiszen ez nem olyan, mint az autó. A kiadások a családi költségvetés részei: és pontosan tudjuk, hogy mi is felnőttünk valahogy. És persze egy csomó olyan költség van, amit megspórolunk, ha nincs gyermekünk, és egy csomó olyan, amit viszont nem a gyereknek, de miatta veszünk meg (legyen az tévé, kocsi, vagy magunknak olyasmi, ami miatt nem leszünk cikik a szemében.)

Tudjuk, hogy abszurd, mert ki a fene akarna spórolni azo(ko)n, aki(ke)t a legjobban szeret a világon, de odafigyelni mindig oda kell.

És nincs vége, de nincs ám

Van azonban egy kis bökkenő. Mégpedig, hogy a gyerek 18 éves korában nem szűnik meg kiadás-forrásnak lenni, sőt. Az összes próbatétel közül most jönnek a legdurvábbak, legyen szó egyetemről vagy lakhatásról. És lakást még nem is vettünk.

Hogy mennyire abszurd módon tervezünk, arra szemléletes példa egy pénzügyi tanácsadó és egy szülő között lezajlott beszélgetés, amikor az „És hogyan lesz lakása a gyereknek?” kérdésre a szülő azt felelte, hogy majd megörökli a nagyapjáét. „És mikorra tervezik pontosan, hogy a kedves nagypapa meghal?” – kérdezte szenvtelenül a tanácsadó, amire már nem érkezett válasz.

Tudjuk persze, hogy ilyenek vagyunk, szeretjük a „majd lesz valahogy”-ba ringatni magunkat, és tényleg: mindig van valahogy. De ha másért nem, akkor a gyerekért érdemes egy kicsit tudatosabban gondolkodnunk. Aki gyerekvállalás előtt áll, annak minden fenti sorunk érhet aranyat is, aki most nevelgeti a lurkót, annak azt javasoljuk, hogy csak egy hónapig írja fel a gyerekkel kapcsolatos kiadásokat, és hónap végén gondolja végig, mit is lehetett volna kihúzni. Annak az összegnek pedig innentől keressen egy jobb helyet. Igen, olyasmit, amit mi is kínálunk: befektetést vagy életbiztosítást.

Jól fog jönni. Ha lenne időgép, látnátok is.

A gyerekvállalás persze nem szabadna, hogy pénzkérdés legyen. Pedig sokaknál sajnos az, még akkor is, ha látjuk, hogy tőlünk nyugatabbra, magasabb életszínvonal mellett is csökken a népesség.

Van, aki ellenben úgy tekint a gyerekre, mint a legjobb megtakarítási formára. Az a költség, amit nevelésre és taníttatásra költünk, akkor kamatozik majd, ha a gyerek felnő és támogat minket idős korunkban. Ezt így, ebben a formában önmagában nem javasoljuk mégsem, mert ehhez nem árt egyrészt sok gyerek (hogy valamelyiknek tutira bejöjjön az élet), másrészt nem biztos, hogy ez lesz a szíve vágya, különösen, ha neki is költségekbe kell vernie majd magát a mi unokánk miatt. Úgyhogy nem tudjuk elégszer leírni: szükség van megtakarításra. Jobb az élet, ha van miből élvezni.