Van egy sor olyan holmid, amire semmi szükséged? Nem tetszik a karácsonyi ajándékod, de azt se tudod, hol tudnád elcserélni? Szabadulj meg tőlük bátran az interneten. Kis útmutató az online piacterekhez.
Van egy nagyon izgalmas kis könyv, amelyet valamiért még nem hájpolt szét az internet népe, a Rend a lelke mindennek, egy japán szerző, Marie Kondo műve. Egy valóságos Sheldon Cooper ő, olyan magas szintre emelte a rendszerezést és a rendrakást. Ma konkrétan ebből él.
Az persze megkülönbözteti az Agymenők (alighanem aspergeres) főhősétől, hogy Marie nem rak el minden vackot, mint Sheldon (akinek ugye saját emlékraktára is van azoknak a holmiknak, amelyeket nem tudott kidobni, tehát mindnek). Kondo egyik legfontosabb szabálya ugyanis, hogy a rendrakás nem a dolgok rendszerezésével, hanem a dolgok kidobálásával kezdődik.
Ha egy ruhát nem hordunk, kuka.
Ha egy társasjátékkal nem játszunk, kuka.
Ha egy dísztárgy nem okoz örömet, ha ránézünk, kuka.
Ha egy könyvet nem fogunk sosem elolvasni, vagy egy filmet soha (többet) megnézni, kuka.
Persze nem konrétan kuka, bár olyan is van: hány felesleges papírt is tárolunk otthon? Bankszámlakivonatokat, régi csekkeket,
idejétmúlt szerződéseket, lejárt garancialeveleket, olyan műszaki cikkek használati utasításait, amelyeket már rég kidobtunk…
Hadd ne soroljuk.
De a legtöbb dolgot nem kell kidobni. Bármilyen furcsa, de másvalaki tényleg örülni fog neki. A cuccok egy részétől megszabadulhatunk garázsvásáron, odaadhatjuk az óvodának vagy az iskolának, pláne odaadhatjuk segélyszervezetnek, mindenhol jobb helye lesz, mint nálunk.
De mi legyen azokkal a holmikkal, amiket csak azért nem dobunk ki, mert sokba kerültek, akár magunk vettük, akár ajándékba kaptuk őket? Igen, akár most karácsonyra. Gondoljuk csak végig, hogy hány, számunkra totálisan haszontalan tárgyat kaptunk ismerősöktől, rokonoktól az elmúlt néhány évben, vagy azt, hogy hány vásárlásunkat bántuk meg már a boltból kilépve, vagy legkésőbb otthon.
Sőt. Van olyan, amikor már a pénztárnál érzed, hogy hülyeséget csinálsz, ha megveszed, mégis ott tart valamilyen belső kényszer. Ha nem tudjuk őket jó szívvel elajándékozni pusztán az értékük miatt, váljunk meg tőlük bátran az interneten. Gyerekkönyvek, filmek, jó állapotban lévő játékok, bútorok, ruhák, soha be nem kapcsolt konyhai gépek, lecserélt okostelefonok, minden családban rengeteg olyan holmi van, amelyet simán el lehet adni valamelyik apróhirdetési oldalon.
Legyetek őszinték, ha kipakoljátok a fiókokat, hány használt mobil kerül elő? Soha, de soha nem lesz rájuk szükség, más viszont még hasznát veheti.
Tudjuk, sokan idegenkednek ezektől, mert itt aztán tényleg minden vacak fent van, és kétségkívül vannak olyan felhasználói is az oldalaknak, akik a napi megélhetés miatt már tényleg mindent, de mindent el akarnak adni, amilyük csak van. De sokkal többen a valódi praktikumot és a valódi örömöt fedezték fel az eladásban.
Magyarországon az OLX távozásával (pontosabban a piaci átrendeződéssel) kétszereplőssé változott a piac: a Vatera és a Jófogás egyébként azt gondoljuk, bővel lefedi az igényeket. Ha még nem jártunk egyiken sem, érdemes kicsit körülnézni a regisztráció és az eladásra szánt cuccok felpakolása előtt – részint a választék, részint az árak, nem utolsósorban pedig a szabályok miatt.
„Eladok mindent!” – ezzel robbant be a köztudatba, Zsozsó, a jofogas.hu, kabalafigurája. És valóban szinte mindent el lehet adni, akár itt, akár a Vaterán. Vágj bele bátran!
Tehát, mi azt javasoljuk, nézzünk körül otthon alaposan, és a rendszerezést kezdjük ezekkel, még hasznunk is lehet belőle.
Számításaink szerint igen. Nyilván minden háztartásban más és más dolog az, amihez évek óta hozzá sem nyúltunk, de minden lakásban akad egy sor olyan tárgy, amelyet simán el lehet adni. Ha gondoljátok, a cikk olvasása közben most tartsatok egy kis szünetet és nézzetek be egy-két szekrénybe, fiókba, a gyerekszobába (ha van) pláne, és amikor majd innen folytatjátok az olvasást, már kissé figyelmetlenebbek lesztek, mert azon fog járni az eszetek, hogy mit ki fog megvenni majd és mennyiért. Na, ha megvolt a kör, akkor folytathatjuk. Neeeem, ne azzal foglalkozz, hogy a gyerekek 3. doboz bontatlan Activityjét mennyiért lehet eladni (4-5 ezer forintért simán, amúgy), hanem azzal, hogy hogyan tudod ezeket a lehető legjobb áron értékesíteni.
Először is, csinálj jó fotót, akár többet is. Egy nem jól fotózott, igénytelenül odarakott tárgy senkinek sem vonzó, és nem fognak a hirdetésedre kattintani. Hiába írod oda, hogy bontatlan, ha a kép mondjuk sötét, vagy homályos, esetleg mindkettő, senki nem fogja ezt elhinni. Gondolj arra, hogy milyen szépek a kirakatok, vagy arra, hogy milyen szempontok alapján vásárolsz egy online áruházban (ahol amúgy nem árt figyelni, nehogy csalók áldozatává váljunk).
Tűnjön olyannak, amilyen valójában: vagy akár egy kicsivel szebbnek is, senki sem lesz mérges. Kerüld el, hogy internetről leszedett képet használsz, mert vagy kereskedőnek tűnsz, vagy még inkább olyannak, aki azért nem meri feltenni a valós képet, mert a terméknek mégiscsak szörnyű az állapota.
Ha ez megvan, egy-két egyszerű effekttel még javíthatsz is rajta, és mehet is fel. Fontos, hogy a megfelelő kategóriába töltsd fel a terméked, így könnyebben rátalál valaki, aki direkt egy adott kategórián belül nézelődik, és nem pedig célirányosan (a keresőbe írva a kifejezést) keres. Ugyanúgy, ahogy egy boltban, van, aki csak nézelődni jön be és van, aki pontosan tudja, mit akar. Ha a DVD-lejátszódat nem találja a DVD-lejátszók között, biztos nem fogja megvenni.
Még ennél is fontosabb, hogy úgy nevezd meg a terméket, ahogyan te is keresnéd. A névben szerepeljen minden alapvető információ, de csak az. Ne regényt írj, a részleteket ráérsz kifejteni a leírásban. Egy rosszul tagolt, rosszul megfogalmazott, pontatlan, pláne hiányos hirdetés nem sok eséllyel indul a versenyben – márpedig bármilyen fura, de itt is verseny van.
Ha megvennék a portékád, már csak az átadás-átvétel van hátra. Nagyobb méretű termékeknél az oldalak is szállítanak, a kisebbeket érdemes magad intézni: vagy a vevő jön oda, ahova te szeretnéd, vagy te viszed el neki, egyre megy. A két nagy portálon kívül is van persze lehetőség az eladásra: a Facebookon például hatalmas népszerűségnek örvend a használt IKEA-bútorok eladására létrejött csoport: ahol az eredeti ár feléért– harmadáért foghatod ki azt, amit keresel (vagy épp nem keresel, de kapóra jön). Persze ezen kívül is egy sor hasonló csoport van a közösségi oldalon, érdemes keresni. A csoportokba felvételt kell kérni, de nyugi, beengednek.
Szóval ne féljük eladni, de ne féljünk venni sem. Mivel az eladókat értékelik a rendszerek, nem nagyon fordulhat elő, hogy valaki átver. Nem azt mondjuk, hogy az év elején könnyen és gyorsan jött pluszpénzt rögtön verd is el ugyanott, de azt igen, hogy ha valamire szükségünk van, először gondoljuk végig, tényleg kell-e nekünk a vadonatúj, nem elég jó-e a használt.
De ha mindenképp az újhoz ragaszkodunk, akkor legalább az e-bay-re nézzünk fel.
Minden van.
Minden.
Nem kell aggódni itt sem, legföljebb a csomagok időben történő megérkezése miatt, de a karácsony már elmúlt, úgyhogy nem lehet
nagy csúszás.
A világ legnagyobb piacterén rengeteget spórolhatunk, még úgy is, ha néha plusz vámot kell fizetnünk. De arra mindenképpen figyeljünk oda, hogy a gép előtt ülve képesek lehetünk felelőtlenül is kattintgatni, és akkor aztán ott vagyunk, ahol az egészet elkezdtük: a lakásunk telis-tele lesz olyan holmival, amire valójában nem is volt szükségünk. És akkor kezdődhet elölről a rendrakás, a kukázás és a termékek eladása.