Nem minden arany, ami fénylik? Avagy igencsak fájó az a lendület, amit az építőipar vett: amíg a megrendelőknek és/vagy lakástulajdonosoknak az elszabaduló árakkal, addig az építőipari szereplőknek a szakember- és kapacitáshiánnyal kell megküzdeniük. Hiába a sürgetés és a türelmetlenség, és hiába akar mindenki gyorsan otthont magának…

.. a végeredmény általában mindig ugyanaz: több hónapos (rossz esetben akár egy éves) csúszás.

A lakáspiaci helyzetről már mi is írtunk (nem is egyszer, nem is kétszer; legutóbb például az albérlet vagy lakásvásárlás kérdéséről), és azt valószínűleg már mindenki tudja, hogy a hazai ingatlanpiacon brutális áremelkedés szemtanúi lehetünk. A kedvező feltételek, például az otthonteremtési támogatás vagy az alacsony kamatozású hitelek miatt sokan elgondolkodtak a lakásvásárláson/házépítésen, és ahol ilyen mértékben nő a kereslet, ott annak következményeivel is számolni kell.

A pénzintézetek alig bírják a kérelmek elbírálását; kivitelezőt szinte már csak vudu-varázslattal lehet találni; a hatékonyságot pedig akadályozzák a piaci szereplők „hiánybetegségei”.

És akkor az építőanyagok terén tapasztalható áremelkedésről még csak nem is beszéltünk (de mivel fontos téma, ezért meg fogjuk tenni). Ez a cikk igyekszik pillanatképet mutatni az építőipari helyzetről, és hogy miképp lett ilyen égető probléma a munkaerőhiány. Vajon a többi uniós országban is ez a helyzet, vagy csak mi vagyunk ilyen „különlegesek”?

Ezt mindenki megérzi

Nem kell ahhoz új lakást építtetni, hogy valaki megtapasztalja a szolgáltató szektorban uralkodó nehézségeket: egy friss kutatás szerint a lakosság tisztán érzi a munkaerőhiányt, és nemcsak az építőipar küzd ilyen gondokkal.

A megkérdezettek 80 százaléka szerint rendkívül nehéz jó szakembert találni; és mindegy, hogy egy apró villanyszerelési problémáról, szobafestésről vagy a nyílászárók cseréjéről beszélünk). A legnehezebb helyzetben a fővárosban élők vannak, miközben vidéken valamivel könnyebb a helyzet, és bár szorosan nem tartozik a mi témánkhoz, de a szakértők hasonlókat tapasztalnak az irodai munkák esetében is.

A KSH szerint a hiányszakmák listáját sokadik éve a szakmunkások vezetik (őket a sofőrök és a mérnökök követik), és a legnehezebben betölthető munkakörök közé nemcsak a vendéglátóipari állások, hanem az adminisztratív munka is bekerült. Az elmúlt évek növekvő munkaerőigénye csökkentette a potenciális munkaerő-tartalékot; az ország nyugati és középső megyéiben (valamint a fővárosban) különösen rossz helyzet, itt a munkanélküliségi ráta is alacsony (1,7-2,3% közötti).

Az építőiparra vonatkoztatva az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) készített fontos felmérést, amiből világosan látszik, hogy a szakemberhiány mellett gondot jelentenek a demográfiai kérdések és a növekvő bérek is. A kereslet olyan mértékben bővült, hogy a legtöbb vállalkozás arra már nem tudott felkészülni, és egyre nehezebb (megfelelő) kivitelezőt találni, a határidők ezért folyamatosan kitolódnak. A megkérdezett szakemberek szerint a szakemberhiány mellett a kapacitás korszerűtlensége is nehezíti a teljesítést és a hatékonyság növelését.

Sokan arra is felhívják a figyelmet, hogy a helyzet nem fog javulni akkor, amikor 2019. december 31-től a mostani 5 százalékról 27 százalékra emelkedik az áfakulcs (ezzel kapcsolatban így szól a szabályozás: a kedvezményes áfakulcsot azon lakóingatlanok értékesítésére lehet alkalmazni, amelyeknél a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez szükséges okiratokat legkésőbb 2019. december 31-ig benyújtották a hatósághoz).

Mi okozza a szakemberhiányt?

És ez a kérdés nemcsak az építőipar kapcsán releváns, főleg azért, mert bár több szakmában érezzük a probléma negatív hatásait, a magyar statisztika nem számít kiugrónak a nemzetközi összehasonlításban. A KSH szerint 2019 második negyedévében a be nem töltött munkahelyek aránya 2,7 százalék volt (ez számszerűsítve 83 ezer munkahely); ehhez képest az uniós mutató 2,2 százalék, és van olyan EU-s ország, ahol 5 százalék.

Viszont bármennyire is egyszerűnek tűnik maga a kérdés, a válasz rendkívül összetett arra vonatkozóan, hogy mi okozza a szakemberhiányt.

Általános tapasztalat, és ezt a szakértők is megerősítik, hogy a kétkezi szakmák Magyarországon elveszítették a presztízsüket. Ez néhány évvel, évtizeddel ezelőtt sem volt másképp, amikor a legtöbb szülő a felsőoktatás felé akarta a gyerekét orientálni. Bár ma már valamelyest jobb a helyzet, de a szülők többsége ma sem szeretné szakképzésre küldeni a gyerekét, és egy átlagos 14 éves gyerek sem tudja eldönteni, hogy hol szeretné folytatni a tanulmányait (még nehezebben látja maga előtt, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz).

A keresett (és hiány)szakmák kitanulása ezért az esetek nagy részében a felnőttoktatásba tolódik: sokan a húszas éveik végén, 30 éves koruk környékén tanulják ki végül azt a szakmát, amiben el szeretnének és tudnak majd helyezkedni.

Problémát jelent a kivándorlás is: a Portfolio becslése szerint2017 végén már több mint 600 ezer magyar élhetett Nyugat-Európában, és bár vannak visszatérők, a szakértők továbbra is nettó kivándorlásról beszélnek. Az építőipari szakiskolákban végzett tíz fiatalból ráadásul csupán kettő marad a szakmájában (vagy az országot, vagy a szakmát hagyja el), aminek jól körülhatárolható okai vannak:

• rossz anyagi és munkahelyi körülmények (ami Nyugat-Európában jobb)
• az építőipar alacsony presztízse
• a fejlődés és az előrelépés lehetőségének hiánya

A kivándorlás mellett ráadásul elöregedés is jellemzi az ágazatot, hiszen sok az idősebb vagy nyugdíjközeli szakember, és ahogy fentebb látjuk, az utánpótlás mértéke nem ideális. Különösen nagy gondok vannak az ácsok terén, de a többi szakma esetében sem érezhetjük jól magunkat.

Egy kevésbé ismert faktor: az építőanyagok árának emelkedése

Nem konkrétan kapcsolódik a szakemberhiányhoz, de érdemes pár mondatban írni arról, hogy 2019-re kétszámjegyű növekedést vártak a szakemberek az építőanyagok és a szerelvények árát illetően. És ami igazán ijesztő ezzel kapcsolatban: ez már mérséklődő lendület, mert az előző években ennél brutálisabb drágulást is tapasztalhattunk. A növekvő kereslet és a hiány itt is megtette hatását.

A korábbi évekkel ellentétben viszont most nincs gond az építőanyag-ellátással (bár valószínűleg ezek a beszállítók is küzdenek a munkaerőhiánnyal). Nagy általánosságban igaz, hogy egy mostani építkezésnek nem kell több hetet vagy akár hónapokat várnia (legfeljebb bizonyos térségekben és a nehezen kielégíthető keresletnél), de az árváltozás (az ÉVOSZ megkérdezése szerint) így is döbbenetes:

• a szigetelőanyagok ára 15%-kal
• beton ára 13%-kal
• a tégla, a szaniteráru és az elektromos kábel ára 11%-kal nő(tt)

Ez a munkaerő- és kapacitáshiány mellett tovább drágítja az újépítésű ingatlanok árait; a kérdés csupán az, hogy meddig nő a a bizonyos lufi, és hogy milyen hatása lesz annak, amikor az kidurran.

Mi lehet a megoldás a munkaerőhiányra?

Szakértők szerint nemcsak szemléletváltásra van szükség, de az is rendkívül fontos lenne, ugyanis a vállalkozásoknak fel kellene végre ismerniük, hogy a bérek emelése mellett a munkakörülményeken is javítaniuk kell.

Tény, hogy a növekvő bérek miatt egyre több magyar szakember jön haza külföldről, de még mindig jelentős az elvándorlás mértéke (és nemcsak a tartós kiköltözésről beszélünk, hanem az ingázásról is, ami főleg a nyugati megyékben általános).

A külföldöt megjárt munkaerő pontosan tudja és látja, hogy Nyugat-Európában jobb és biztonságosabb a munkakörnyezet; ott fix munkaidővel számolhatnak az alkalmazottak (az építőiparban is!), valamint az egyéb juttatások is vonzóbbá teszik az ország elhagyását. Tegyük hozzá rögtön, hogy sajnos… és hogy ezek megvalósítása a cégekre hárul.

Az egyik legfontosabb feladat ezért nemcsak az építőipar presztízsének emelése, hanem a munkakörülmények javítása. Korábban mi is írtunk erről, mégpedig a béren kívüli juttatások esetében: egy idő után és bizonyos esetekben csak az nem old meg problémákat, hogy a vállalkozás béreket emel. Sokakat elriaszt az, hogy az építőipar „piszkos” és nehéz munka, amiben az ember ki van téve az időjárás viszontagságainak, miközben kevés a pihenőidő és rossz a szakma megítélése.

Legalább ennyire fontos a szakképzés kérdése, és az, hogy milyen hamar tudják az egyes oktatási intézmények bevonni a fiatalokat. A képzési lehetőségeket és a helyzetet is javítja, hogy 2015 óta két OKJ-s végzettség megszerzése ingyenes.

Problémát jelent viszont a bérfeszültség is: sok cégnél számoltak ugyan a béremelkedéssel, de nem ekkora mértékkel. A munkavállalók pedig ennél is többet szeretnének. Az építőiparban is vannak ezért már olyan vállalkozások, amelyek – biztos, ami biztos – kiépítették a kapcsolataikat az utánpótlást biztosító szakképző intézményekkel.

Ez mind szép és jó, de van gyors megoldás?

Bizonyos esetben igen! Az egyik legkényelmesebb megoldásnak a biztosítók által nyújtott assistance szolgáltatásokat tartjuk – ha nem is az építkezések esetében, hanem akkor, amikor már elkészült az álomotthon.

Ezek legnagyobb előnye, hogy a biztosító maga vállalja – a biztosítási díjért cserébe – a megfelelő szakember rendelkezésre bocsátását. Azonnali segítségnyújtásról beszélünk (éjjel-nappal elérhető ügyfélszolgálattal), és a vészelhárításnak köszönhetően egy váratlan meghibásodás vagy probléma esetén sem maradunk egyedül

UNION Otthonbiztosítás

Biztosításunk alapvetően akkor nyújt anyagi segítséget, ha otthonunk tűz, vihar, beázás vagy más rendkívüli esemény miatt megsérül. Azonban még ennél is több, hiszen védelmet nyújt lakói számára, akkor is, ha épp nem otthon tartózkodnak.

blogEz is érdekelni fog