Ezt mindenki megérzi
Nem kell ahhoz új lakást építtetni, hogy valaki megtapasztalja a szolgáltató szektorban uralkodó nehézségeket: egy friss kutatás szerint a lakosság tisztán érzi a munkaerőhiányt, és nemcsak az építőipar küzd ilyen gondokkal.
A megkérdezettek 80 százaléka szerint rendkívül nehéz jó szakembert találni; és mindegy, hogy egy apró villanyszerelési problémáról, szobafestésről vagy a nyílászárók cseréjéről beszélünk). A legnehezebb helyzetben a fővárosban élők vannak, miközben vidéken valamivel könnyebb a helyzet, és bár szorosan nem tartozik a mi témánkhoz, de a szakértők hasonlókat tapasztalnak az irodai munkák esetében is.
A KSH szerint a hiányszakmák listáját sokadik éve a szakmunkások vezetik (őket a sofőrök és a mérnökök követik), és a legnehezebben betölthető munkakörök közé nemcsak a vendéglátóipari állások, hanem az adminisztratív munka is bekerült. Az elmúlt évek növekvő munkaerőigénye csökkentette a potenciális munkaerő-tartalékot; az ország nyugati és középső megyéiben (valamint a fővárosban) különösen rossz helyzet, itt a munkanélküliségi ráta is alacsony (1,7-2,3% közötti).
Az építőiparra vonatkoztatva az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) készített fontos felmérést, amiből világosan látszik, hogy a szakemberhiány mellett gondot jelentenek a demográfiai kérdések és a növekvő bérek is. A kereslet olyan mértékben bővült, hogy a legtöbb vállalkozás arra már nem tudott felkészülni, és egyre nehezebb (megfelelő) kivitelezőt találni, a határidők ezért folyamatosan kitolódnak. A megkérdezett szakemberek szerint a szakemberhiány mellett a kapacitás korszerűtlensége is nehezíti a teljesítést és a hatékonyság növelését.
Sokan arra is felhívják a figyelmet, hogy a helyzet nem fog javulni akkor, amikor 2019. december 31-től a mostani 5 százalékról 27 százalékra emelkedik az áfakulcs (ezzel kapcsolatban így szól a szabályozás: a kedvezményes áfakulcsot azon lakóingatlanok értékesítésére lehet alkalmazni, amelyeknél a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez szükséges okiratokat legkésőbb 2019. december 31-ig benyújtották a hatósághoz).
Mi okozza a szakemberhiányt?
És ez a kérdés nemcsak az építőipar kapcsán releváns, főleg azért, mert bár több szakmában érezzük a probléma negatív hatásait, a magyar statisztika nem számít kiugrónak a nemzetközi összehasonlításban. A KSH szerint 2019 második negyedévében a be nem töltött munkahelyek aránya 2,7 százalék volt (ez számszerűsítve 83 ezer munkahely); ehhez képest az uniós mutató 2,2 százalék, és van olyan EU-s ország, ahol 5 százalék.
Viszont bármennyire is egyszerűnek tűnik maga a kérdés, a válasz rendkívül összetett arra vonatkozóan, hogy mi okozza a szakemberhiányt.
Általános tapasztalat, és ezt a szakértők is megerősítik, hogy a kétkezi szakmák Magyarországon elveszítették a presztízsüket. Ez néhány évvel, évtizeddel ezelőtt sem volt másképp, amikor a legtöbb szülő a felsőoktatás felé akarta a gyerekét orientálni. Bár ma már valamelyest jobb a helyzet, de a szülők többsége ma sem szeretné szakképzésre küldeni a gyerekét, és egy átlagos 14 éves gyerek sem tudja eldönteni, hogy hol szeretné folytatni a tanulmányait (még nehezebben látja maga előtt, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz).
A keresett (és hiány)szakmák kitanulása ezért az esetek nagy részében a felnőttoktatásba tolódik: sokan a húszas éveik végén, 30 éves koruk környékén tanulják ki végül azt a szakmát, amiben el szeretnének és tudnak majd helyezkedni.
Problémát jelent a kivándorlás is: a Portfolio becslése szerint2017 végén már több mint 600 ezer magyar élhetett Nyugat-Európában, és bár vannak visszatérők, a szakértők továbbra is nettó kivándorlásról beszélnek. Az építőipari szakiskolákban végzett tíz fiatalból ráadásul csupán kettő marad a szakmájában (vagy az országot, vagy a szakmát hagyja el), aminek jól körülhatárolható okai vannak:
- rossz anyagi és munkahelyi körülmények (ami Nyugat-Európában jobb)
- az építőipar alacsony presztízse
- a fejlődés és az előrelépés lehetőségének hiánya
A kivándorlás mellett ráadásul elöregedés is jellemzi az ágazatot, hiszen sok az idősebb vagy nyugdíjközeli szakember, és ahogy fentebb látjuk, az utánpótlás mértéke nem ideális. Különösen nagy gondok vannak az ácsok terén, de a többi szakma esetében sem érezhetjük jól magunkat.
Egy kevésbé ismert faktor: az építőanyagok árának emelkedése
Nem konkrétan kapcsolódik a szakemberhiányhoz, de érdemes pár mondatban írni arról, hogy 2019-re kétszámjegyű növekedést vártak a szakemberek az építőanyagok és a szerelvények árát illetően. És ami igazán ijesztő ezzel kapcsolatban: ez már mérséklődő lendület, mert az előző években ennél brutálisabb drágulást is tapasztalhattunk. A növekvő kereslet és a hiány itt is megtette hatását.
A korábbi évekkel ellentétben viszont most nincs gond az építőanyag-ellátással (bár valószínűleg ezek a beszállítók is küzdenek a munkaerőhiánnyal). Nagy általánosságban igaz, hogy egy mostani építkezésnek nem kell több hetet vagy akár hónapokat várnia (legfeljebb bizonyos térségekben és a nehezen kielégíthető keresletnél), de az árváltozás (az ÉVOSZ megkérdezése szerint) így is döbbenetes:
- a szigetelőanyagok ára 15%-kal
- beton ára 13%-kal
- a tégla, a szaniteráru és az elektromos kábel ára 11%-kal nő(tt)
Ez a munkaerő- és kapacitáshiány mellett tovább drágítja az újépítésű ingatlanok árait; a kérdés csupán az, hogy meddig nő a a bizonyos lufi, és hogy milyen hatása lesz annak, amikor az kidurran.