Mit csináljunk a gyerekkel a nyári szünetben?

Maradjon otthon vagy a nagyinál? Adjuk táborról táborra? Vigyük be a napközibe? Nem könnyű feladat a gyerek nyári elhelyezése – de azért nem lehetetlen.

Hol voltunk mi, 40-es szülők gyerekkorunkban nyáron? Ugye. Pedig a nyári szünetek már akkor is pont ugyanilyen hosszúak voltak, mint most.

Rövidebb nyári vakáció?

Évek óta téma, hogy rövidíteni kellene a nyári szünet hosszát, a gyerekeket másfél-két hónapra sem könnyű elhelyezni valahol. Egyébként a rövidebb nyári vakáció nem lenne feltétlenül bolondság: Európa számos országában rövidebb a nyári szünet, és cserébe hosszabb a többi.

Egy csomó előnye is van azért a nyári szünetnek. A gyereket például nem kell reggelente kikönyörögni az ágyból, nem kell siettetni, hogy fürödjön már, mosson fogat, fésülködjön, öltözzön, legyen kedves reggelizzen, mert elkésünk az iskolából, sőt, lehet hagyni aludni bátran – pláne, ha nincs dolgunk. Esténként pedig fent lehet maradni, bármeddig. Aztán. Nem kell tornacuccot pakolni, leckét számon kérni, elektronikus vagy klasszikus ellenőrzőt nézegetni, pakolás vagy tanulás miatt veszekedni – a nyári szünet azért a szülőnek is felüdülés és pihenés. Nincs kötelező olvasmány – jó, nyáron azért ajánlott ugye egy könyvet elolvasni, amiről majd a szünet után be lehet számolni a többieknek. És tudjuk. hogy az iskola sajnos iskolaidőben sok valójában nem odavaló és felesleges feszültséget kelt a szülő és a gyerek között. Pedig nem kellene így lennie, a gyerekeket nem a szülőnek kellene kikérdeznie, normális esetben nem kellene a legtöbb gyereket matematikából korrepetáltatni, úgyhogy az iskolaidő épp elég megterhelő mindkét félnek.

Jó, hogy vége, de mi lesz most?

Jó, hogy vége van. A szülők szerint is, még akkor is, ha ilyenkor pedig az unalom kihívásaival kell szembenézni. Ettől függetlenül, inkább szerencsések azok, ahol vagy az egyik szülő nem vagy otthon dolgozik, de szintén szerencsések azok, akiknél a nagyszülők be tudnak segíteni – az óvodás-iskolás gyerekek elhelyezése tényleg komoly gondot jelent mindenkinek. A nagyobb gyerekek akár otthon is maradhatnak egyedül – és bandázhatnak is, de azért mégiscsak nyugodtabb a szülő, ha biztonságos helyen tudhatja a gyermeket. Mert aki szülő, az a bandázástól túl sok jót nem remél: és nyilván minden percben rémeket lát – pedig valószínűleg csak annyi a különbség, hogy a kamaszodó gyermek immár nem otthon egyedül, hanem társaságban, mondjuk egy plázában unatkozik, még ha nem is vallja be magának.

Igen ám, de hova tegyük a gyereket, ha tenni akarjuk valahova? Sajnos nem minden iskolában megoldott a nyári napközi, és legyünk őszinték: kinek van szíve a gyereket nyáron is az iskola falai között tartani? Így jönnek képbe a táborok. Hú, és mekkora a választék!

Milyen tábort válasszunk?

Kérdés persze, hogy hány éves kortól való a gyerekeknek tábor. Pláne, ha nem napközis, hanem ottalvós. Gyermeke válogatja, hogy hány éves koráig sír a szülei után, ha idegen helyen van, van aki 12 évesen sem szokja meg, van aki már 8-10 évesen is simán veszi az akadályt. Mi ismerjük legjobban a saját gyerekünket, ha nem félünk, bátran engedjük el. Csak nem túl olcsóak. A kínálatot megnézve nem nagyon akad tábor heti 30-40 ezer forint alatt, ami, legyünk őszinték, rengeteg. És ezek nem „ottalvósak”. Azok ugyanis értelemszerűen sokkal többe, akár 70-80 ezer forintba is kerülhetnek egy hétre. És vigyázat, koránt sem biztos, hogy a legdrágább tábor egyben a legjobb is! Ha 2-3 hétre akarunk mondjuk 2 gyermeket táboroztatni, az bizony alsó hangon is 150 ezer forint – és akkor a legnagyobb nyári kiadásról, a családi nyaralásról nem beszéltünk.

Ez rengeteg pénz, és nagyon kevesen engedhetik meg maguknak.

Nincs téma, aminek kapcsán ne szervezne valaki tábort. Drámatábor, jógatábor, nyelvi tábor, kézműves tábor, Lego-tábor, állatos tábor – egy kis guglizással sokat találunk még most is. Ráadásul egyre népszerűbbek azok a speciális táborok, amelyek egyetlen dologra fókuszálnak egy hét alatt és nem akarnak mindent belezsúfolni ötször 6-8 órába. A kisebbeknek vannak fél napost táborok is, de ezek leginkább a 4 órában dolgozó szülőknek jók, vagy azoknak, ahol a nagymama-nagypapa be tud segíteni. De még ha 1-2 hetet tudunk is vállalni, melyik táborba vigyük a lurkót? Ott, ahol a gyerek iskola mellett sportol, általában szerveznek tábort is – ezzel nagyon nem lőhetünk mellé, igaz, nem biztos, hogy a gyerek is feltétlenül élvezni fogja a kánikulai edzéseket.

A legfontosabb szempont egy tábornál, hogy a gyerek érezze jól magát.

Ő pedig akkor fogja, ha könnyen talál barátokat, vagy eleve ismerős gyerekekkel megy – érdemes megkérdezni a többi szülőt, ők mit csinálnak, egy cseppet sem ciki. Nem csak azért, mert igazodási pont a szülőknek és a gyerekeknek, de azért is, mert egész sok jó tábort lehet találni.

Az se baj, ha unatkozik?

Egyre többen csinálják azt, hogy kalákában vigyáznak a gyerekekre – minden héten más szülő a soros. Ez azoknál működhet remekül, akik a gyerek(fel)vigyázást évközben is megoldják egymással. Ha otthon marad a gyerek, és a napról-napra hétről-hétre való megúszásra játszunk, akkor sincs olyan nagy baj. Egyrészt többet van velünk, és ez mindennél fontosabb, másrészt az se feltétlenül baj, ha a kölyök kicsit unatkozik. Hogy mennyi igazság van benne, nem tudjuk, de egy friss vélemény szerint egy cseppet sem baj, ha a gyerek unatkozik is kicsit: ilyenkor tudja ugyanis igazán felfedezni, hogy mi is érdekli őt valójában. Attól pedig Vekerdy Tamás gyerekpszichológussal együtt óva intünk mindenkit, hogy tanulásra buzdítsuk a gyereket.

A sok táborozás amúgy is inkább fárasztó, mint pihentető, végtére is szünet van és a tábor (főként a napközis) kicsit mégiscsak olyan, mint az iskola.

Ha viszont otthon van, akkor már csak a napi ebédet kell megoldani: olyan szinte sosincs, hogy 5 napra elegendő a hétvégi maradék. Bátran rendeljünk valamelyik házhoz szállító ebédeltető cégtől: nem rosszabb, mint az iskolai menza, sőt. Ha jól választunk, nem megy rá a gatyánk, de mindenképpen olcsóbban jövünk ki, mintha minden nap pizzát rendelnénk. Ha valamiért nincs kedvünk, vagy kiszámíthatatlan, hogy vagyunk otthon, akkor érdemes kész-félkész ételekből betárazni – egyre nagyobb a választék ezekből is és koránt sem ehetetlenek.

Ha közel van egy hipermarket vagy egy pláza, nézzünk be az ételudvarba – és látni fogjuk, hogy nyári problémáinkkal nem vagyunk egyedül. Ahogy azzal sem leszünk, amikor augusztus végén a fejünkhöz kapunk, hogy minden pénzt elköltöttünk a nyáron, és még nem vettük meg semmit az iskolához. Hogy idén ne essünk ebbe a csapdába: júliusban szerezzük be a felszereléseket, nagyon hálásak leszünk nyári önmagunknak!