Kidobált ételek: rengeteg ablakon kidobott pénz

Pillanatokon belül itt a karácsony (a tapasztaltabbak tudják, hogy pillanatokon belül a jövő karácsony is itt van), amely az ajándékok és a meggondolatlan pénzköltés mellett leginkább az evésről szól.

Írhattuk volna azt a szót is, amit a karácsonyi jelző után legtöbbször az étkezés szinonimájaként szoktunk használni, de az ünnepre való tekintettel ezt most mellőzzük. A felesleges pénzköltés és a legatyásodás témájával már foglalkoztunk, most az élelmiszerekről és az étkezésről lesz szó. Nyugi, senkiben sem akarunk rossz érzéseket kelteni, de látni fogjátok, hogy tényleg van miről elmélkedni.

Ismerünk olyan embereket is, akiket a karácsonyi stressz olyannyira megvisel, hogy épp az ellenkezőjét csinálják, mint általában a magyarok a december 24. és a január 2. közötti időszakban: nem esznek. Ők azok, akiket annyira megvisel a rohanás és a készülődés okozta stressz, hogy képtelenek egy falatot is jóízűen a szájukhoz emelni, következésképp nemhogy híznának ez alatt a másfél hét alatt, hanem épphogy fogynak. Ők vannak kevesebben, és nekik csak azt tudjuk üzenni: egyáltalán nem érdemes az ünnepek miatt parázni, úgyis gyorsan elmúlik az egész. De akik nem tudják megállni, hogy karácsonykor otthon, rokonoknál, ismerősöknél, majd aztán szilveszter környékén barátokkal csak egyenek és egyenek, amelyet január elsején egy, a megelőző heteket lefojtó lencsepartival fejezzenek be, azok biztosan csodálkoznak. Még jobban csodálkoznának akkor, ha tudnák, nem csak rengeteg ételt ettek meg feleslegesen (hiszen szervezetüknek nem volt ennyire szüksége), de mennyi ételt vettek meg feleslegesen az ünnepek alatt és dobnak ki aztán akár felhasználatlanul.

Bezzeg Afrikában éheznek!

Ismerjük gyerekkorunkból azokat a szülői intelmeket, amely szerint azért kell megenni és nem kidobni az ételt, mert Afrikában bezzeg éheznek? Erre mi azt gondoltuk, sőt, egy idő után mondtuk is, hogy jó, de hogy küldjük ezt a maradék tökfőzeléket most az etióp gyerekeknek? És ma mi is ezt mondjuk a gyerekeinknek, pedig. Pedig a legtöbbször magunk is eleve többet vásárlunk mindenből, mint amennyi elfogy. Nem csak ünnepekkor, hétköznap is. De karácsonykor aztán különösen.

Mivel még előtte vagyunk, gyors tippek, talán néhány dolgot el tudunk kerülni. Mivel a többnapos karácsonyi menühöz valókat több helyen szoktuk megvenni, törekedjünk arra, hogy ne csábuljunk el. Mivel nem egyszerre, egy helyen fizetünk, ezért észre sem vesszük, mennyit költünk, különösen, ha piacra is megyünk. Márpedig karácsonykor még az is megy piacra, aki az év többi részében nem – ez igazából érhető is, karácsonykor a legjobb minőséget szeretnénk megengedni magunknak. (Más kérdés, hogy ma a piacon vásárolt áru nem feltétlenül jobb egy diszkontban vagy szuper-, esetleg hipermarketben vásároltnál, de legalább úgy érezzük.) A piacon pedig elcsábít a darált hús mellett a kolbász, a hal mellett a a rák, a káposzta mellett a savanyúságok, a sajt mellett a különleges sajtok, a hagyma és paprika mellett a mandarin, a mandarin mellett az ananász és a szőlő, úgyis karácsony van. Nem is folytatjuk.

Elszalad a ló

A boltban pedig jön a szuper- vagy hiperkényeztetés: csoki, chips, márkásabb sörök, elegánsabb borok, néhány üveg tömény, biztos, ami biztos, és persze még édesség, mert mi van, ha nem sikerül valami, vagy ha a vendégek allergiásak a bejglire. Arról nem is beszélve, hogy karácsonykor azok is szénsavas és rostos üdítőket vásárolnak, akik egész évben megelégednek az ásványvízzel, szóval, újra csak azt mondjuk: ilyenkor elszalad velünk a ló. Az erre hajlamosaknak a listához való merev és szigorú ragaszkodást ajánljuk, azok, akik ennél gyengébbek és tudják, hogy bizonyosan elcsábulnak majd, legalább a kisebb üzleteket válasszák (Aldi vagy Lidl), itt ugyanis, ha kerül is impulzustermék a kosárba, egyrészt vélhetően olcsóbb, másrészt a bolt területe és a kisebb kínálat miatt jóval kevesebb is.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy mennyivel többet vagyunk hajlamosak főzni és sütni mindenből. Mondhatjuk, hogy hát persze ilyen a magyar, de miért is kell így legyen? A Szenteste feltálalt étel maradékát snassz bármelyik más napon is megenni, hiszen 25-ére és 26-ára is van menü, de akkor sem azt esszük, ha rokonoknál töltjük az ünnep második napját. A 24-ei vacsora maradéka jó eséllyel a kukában vagy a WC-ben végzi valamikor újévkor, esetleg hamarabb. A 25-ei menüből pedig sok helyen kétszer annyit főznünk, mint amennyi elfogy. Ráadásul szilveszterre és újévre már megint főzni kell. Mert csak. Mert kell.

És ne feledjük! Mindenből úgy marad rengeteg, de legalábbis bőven sok, hogy az ünnepre való tekintettel mindenből legalább kétszer szedtünk.

Nem múla el a bájgli!

És akkor még nem beszéltünk a süteményekről és édességekről. Megvan még Benedek Tibor klasszikus kabarészövege a bejgliről, pontosabban a bájgliról? Nem, nem a vízilabdás Benedek Tiboré, hanem a nagypapájáé, a szenzációs karakterszínészé (Benedek Miklós apukája ő).

„És akkor elmúlt a karácson hete, de nem múla el a bájgli.
Felvonultatták azt reggelire zsemle helyett, ozsonnaétkezésre kávé helyett, vacsorára, és minden helyett. De még ebben az időben a bájgli már kezdett hasonlatossá válni a patkóhoz, legalábbis az ő keménységét illetően.
És akkor elmúlt az Újesztendő, de nem múla el a bájgli!
Elmúlt a Vizkereszt innepe, de nem múla el a bájgli!”

Ugye? Kattints a linkért!

A probléma nem újkeletű. És mielőtt azt gondolnánk, hogy ez a téma csak vicces lehet, gondoljunk most arra, hogy mennyi embernek nem jut meleg elegendő és vagy étel, nemhogy karácsonykor, de semmikor sem.
Nem, nem Etiópiában.
Itt, Magyarországon és Európában is sok-sok helyen.

De miért?

És tudjuk azt is, hogy nem csak ünnepekkor, hanem a hétköznapokon is rengeteg ételt dobunk ki.
Miért?
Mert elfeledkezetünk róla.
Mert több hozzávalót vettünk.
Mert nem használtuk fel az egészet.
Mert kifelejtettük végül.
Mert hátul volt a hűtőben.
Mert felraktuk a legfelső polcra.
Mert vettünk frisset.
Mert lejárt a szavatossága.

Álljunk meg egy pillanatra! A lejárt szavatosság nem jelenti azt, hogy valami bizonyosan rossz. Pláne, ha nem húsféle vagy tejtermék. De akkor sem feltétlenül. A „best before” nem azt jelenti, hogy „after” romlott, és ez valóban így is van. Azt, aminek lejárt a szavatossága, mindenképp nézzük meg, mielőtt kidobjuk. Jó eséllyel semmi baja. Nem véletlen, hogy Dániában óriási siker az olyan szupermarket, amelyben csak és kizárólag lejárt szavatosságú terméket lehet kapni. Az ottani törvények szerint nincs akadálya a lejárt szavatosságú ételek forgalmazásának, amennyiben azt a kereskedők feltüntetik a csomagoláson, és fogyasztásuk nem jelent veszélyt a fogyasztókra. A termékeket féláron vagy ennél is olcsóbban adják, a bevételeket pedig jótékonysági célra fordítják.

Magyarországon legföljebb akciós a lejárathoz közeli termék, de legyünk bátrak. Ha ilyet veszünk, fogyasszuk el viszonylag gyorsan, vagy, ha lehetséges, fagyasszuk le.

Más. Sajnos néhány üzletben előfordul, hogy nem akciósan is lejárt szavatosságú termék van a polcon. Úgyhogy mindig minden üzletben nézzük meg a lejárati dátumot és reklamáljunk. Nagyobb hűtőpultokban érdemes hátrébbról (vagy fentről) kivenni a tejterméket vagy felvágottat, sajnos gyakori, hogy a kereskedők a lejárathoz közelebbit teszik előre és szemmagasságba.

És hogyan kerüljük el, hogy nálunk ne kelljen a megvásárolt ételek jó részét kidobni? Pár egyszerű trükk.

Így úszd meg!

Lehetőleg egy ember vásároljon a családból, aki tisztában van vele, mi van otthon és mi nincs. A hipermarketek rászoktattak minket a heti nagybevásárlásokra, így mindig mindenből veszünk. Ne tegyük. Menjünk gyakrabban kisebb boltokba – ez nem jelent időveszteséget, mert a hiperekben rengeteg időt töltünk fölöslegesen. Akár két-három naponta, és csak erre a két-három napra vásároljunk friss élelmiszert. Lehet, hogy kicsit átalakul az életünk, de elég sok más a színvonalas és olcsó kisebb bolt (akár diszkont is, az garantáltan olcsó), cserébe hétvégén nem kell 2-3 órán át vásárolnunk. És a ki nem dobott ételekkel így biztosan spórolunk is.

Aki ezt nem szeretné, annak a nagyon alapos listát javasoljuk és azt, hogy ott csak és kizárólag a tartós élelmiszereket vásárolja meg hipermarketben, és abból is csak annyit amennyi biztosan elfogy. Bátran vegyünk fagyasztott termékeket és néha nézzünk is be a fagyasztóba. Amiről tudjuk, hogy nem fog elfogyni lejárat előtt, azt mi fagyasszuk le, de mindig írjuk rá, hogy mi az! Készételt csak akkora adagban fagyasszunk le, hogyha felolvasztjuk, el is fogy. Nézzük át rendszeresen a hűtőt és a kamrát. Lehet, hogy nem virslit szerettünk volna vacsorázni, hanem kolbászos rántottát, de ha a virsli ma jó utoljára, akkor módosítsunk a terveken. Nem olyan bonyolult.

A felesleges étel sorsa

A Magyar Élelmiszerbank Egyesület programja az "Esélyt az ételnek" kimondottan ezen a problémakörön szeretne javítani. Érdemes böngészni az oldalt, további trükkökért is, de riasztó adatokért is, hogy lássuk, mennyi élelmiszer megy pocsékba. Az Élelmiszerbank jól működő ötlete az is, hogy a nagyobb rendezvényeken magmaradó ételt elszállítják és a rászorulóknak adják. Márpedig tudjuk, hogy a rendezvényeken mennyi, de mennyi étel marad meg.

A felesleges élelmiszernek lehet persze más útja is, például a közösségi hűtő. Nagy-Britanniában májusban nyílt az első. A kezdeményezők azt remélik, hogy ettől megváltozik a közösség hozzáállása az élelmiszerekhez. Más kérdés, hogy Magyarországon hogy működne egy ilyen megoldás.

Ha nem feltétlenül vagy családos, viszont szeretsz főzni és így sem tudod megállni, hogy ne 5-6 főre főzz, akkor a Yummber alkalmazást neked találták ki. Közösségi ebéd: a feleslegre vendégül láthatsz bárkit, aki szintén regisztrált az alkalmazásba. Ha lehet, akkor persze ne bevizsgálatlan, magad által szedett gombából készült pörkölttel yummberezz. Egy biztos: rengeteg módja van annak, hogy ne dobjunk ki iszonyatos mennyiségű ételt.

De mindegyik tudatosságot és odafigyelést kíván.

És persze nem mi lennénk, ha ennek kapcsán nem mondanánk el azt is, hogy ezzel rengeteget tudtok spórolni, a spórolt pénzt pedig más célra félretenni.