Pénz, pénz és még több pénz

Mennyire vagyunk tudatosak pénzügyekben? Nos, úgy általában semennyire sem. Általánosítani persze nem lehet, de mi most mégis fogunk, csak a könnyebb olvashatóság kedvéért.

Szögezzük le az elején, ez a cikk nem a tényektől fog hemzsegni, egész egyszerűen azért, mert a pénzhez való viszonyról nem lehet tényszerűen írni. Az, hogy kinek milyen viszonya van a megkeresett forintokhoz, leginkább neveltetés kérdése, ezt már a klasszikus OTP-reklám is csodásan megfogta. (A nemrég elhunyt Sas István zseniális alkotása.) „Van, aki azért jön hozzánk, mert otthon is ezt látta. Van, aki azért, mert otthon nem ezt látta.”

Lehet, hogy az amúgy egészen döbbenetes eredményeket produkáló „családállítás” mintájára érdemes lenne „családikasszaállításokat” is csinálni, érdekes dolgok derülnének ki arról, hogy ki miért bánik úgy a pénzzel, ahogy.

Alapvetően mégiscsak kétféle típusú ember létezik. Az egyik spórolós, a másik már azelőtt elkölti a pénzt, mielőtt megkereste volna. A két típus nem függ attól, hogy kinek mennyi pénze van, a gazdagabb is tud smucig lenni, a szegényebb is tudja szórni a pénzt.

Neked is van olyan ismerősöd, aki már egyetem alatt fillérre minden kölcsönt, meghívást, benzinpénzt kiszámolt és visszakért? És olyan, aki azt is elfelejtette, ha tartozik, és azt is, ha neki tartoznak? (Előbbi kínos, utóbbi váratlan örömteli perceket okozott.)

Ugye. Nagyon nem vagyunk egyformák. Van, aki hitelt csak és kizárólag lakásra és esetleg autóra hajlandó felvenni, vannak azonban olyanok is, akik 3-4 hitelkártyával a tárcájukban közlekednek és, ha lehetne, akkor a tejfölt is 0% THM mellett, 12 havi részletre vennék. A két csoport nem feltétlenül korrelál a fent hivatkozott precíz (nem zsugori!) – laza (nem hülye!) csoporttal, mindkettőből kerülhet ki ilyen is, olyan is.

A kérdés az, mit jelent számukra a pénz. Van, akinek az élete meghatározó eleme: ők azok, akik mindent fillérre elszámolnak, és vannak, akiknek az élet szükséges velejárója. Mindkét csoportban lehetnek pénzügyileg tudatosak.

Azért van néhány dolog, ami általában igaz:

1. Mindig az a kevés, ami van

Alapigazság. Ha ma belegondolunk, hogyan éltünk meg havi 10-15.000 forintból mondjuk 20 éve egyetemistaként, nem értjük. Hogy volt elég a kezdőfizetésünk bármire is?

Úgy érezzük, mindig az kevés, ami van. Mivel a bevételünk általában nem egyik pillanatról a másikra sokszorozódik meg, hanem szépen lassan, évről évre, ezért egyszerűen hozzászokunk a mindig picit magasabb életszínvonalhoz és úgy érezzük, semmivel nem élünk jobban. Sajnos de. Sajnos, pont olyan ez, mint a tükör: magunkat minden nap látjuk benne, nem vesszük észre, hogy idősödünk (oké, öregszünk), olyanoknak, akik 10-20 éve láttak minket, viszont azonnal feltűnik. Mondjuk az is, hogy legutóbb tömegközlekedéssel jöttünk, most meg egy három éves Audival.

Mit lehet ez ellen tenni? Semmit.

Kihasználni viszont ki lehet: akik tényleg évről évre kicsit jobban élnek, simán félre is tudnak tenni havi 10-20-30 ezer forintot, ahogy ugyanis a pluszokat, úgy ezeket a mínuszokat sem vesszük észre. Nem hazabeszélünk, egy esetleges befektetésre csábítva benneteket, tényleg nem. De attól még ide szabad kattintani.

2. Ahogy több pénzünk van, többet is spórolunk

Nem így van? De.

Ha már van egy kis megtakarításunk, és tudatában is vagyunk a dolognak, egyszerre félteni kezdjük. Előbújik belőlünk bennünk szunnyadó ládikáját féltő Harpagon, és olyan hülyeségeket kezdünk beszélni, mint hogy „Azért kell élni, hogy együnk, és nem azért enni, hogy é… Nem, ez nem jó! Hogy is van?”

A dolog amúgy érthető: amint egy kis vagyonocskára szert tettünk, félünk, hogy a hétköznapok során tudat alatt túlköltjük magunkat és aztán majd hozzá kel nyúlni a nehezen összeszedett megtakarításhoz. Nem véletlen, hogy nagyon sok tehetősebb ember, bár megtehetné, de nem szívesen költ, és nem szívesen ad kölcsön sem. Ez nem jellemhiba, hanem teljesen logikus döntés. (Vajon miért van annyi új és menő autó a diszkontok parkolóiban?) Ráadásul a hozadéka is jó: mert egyre több és több pénzt tudunk félretenni.

3. A pénz nem boldogít, de

A pénz persze önmagában nem tesz boldoggá. Attól, hogy valaki vagyonos, sok mindent megszerezhet, de az élete nem lesz feltétlenül békés. Azt azonban senki sem vitatja, hogy a pénzzel biztonság és nyugalom is jár, így pedig sokkal több esélyünk van az önmegvalósításra, azaz a boldogságra, bármit is jelentsen a boldogság kifejezés. Ha nem a napi küzdelem viszi el az erőnket, könnyebb magunkra figyelni. Több lesz az „én-időnk”, hogy egy divatos kifejezéssel éljünk

4. Nem lehet leszokni róla

A pénzszerzés függőséget okozhat. Ez az az eset, amikor hiába van már bőven elég, nem a cél válik fontossá, azaz a biztonság, hanem a pénzszerzés maga.

Pont olyan, mint a játék- vagy bármilyen más függőség, csak komoly segítséggel lehet lejönni róla. Munkamániával kombinálva a helyzet még rosszabb lehet.

5. Minél drágább, annál könnyebb dönteni róla

Megvan az az érzés, amikor a joghurtok (vagy bármi más) előtt állunk a hipermarketben és percekig vacillálunk, melyiket is vegyük meg? Autót, mosógépet vagy bármilyen más komoly műszaki cikkről pedig azonnal döntünk? Nos, ha nem is mindenkire igaz, de ez is egy jellemző viselkedési forma, ha van pénzünk, a kis tételek fontosabbá válnak, a nagyok meg nem számítanak.

És végül beszéljünk kicsit a hitelekről. A kölcsön nem a mi pénzünk, ez evidencia, de amikor felvesszük, hirtelen a sajátunként kezdünk gondolni rá.

Mi azt javasoljuk, kerüljük el a reklámokban a pénzügyi szolgáltatók által sulykolt lehetőségeket és ne vegyünk fel kölcsönt nyaralásra, motor-felújításra, iskolakezdésre vagy festésre. Ha kiszámoljuk, mennyi idő alatt mennyi pénzt kell visszafizetnünk, könnyen beláthatjuk, hogy 1-2 év alatt magunk is félre tudunk tenni ennyit, sőt, mivel a kamat nem jön le a saját megtakarításból, még többet is.

Cél pedig mindig van, és, ahogy kinéz, még egy darabig a pénz határozza meg az életünket.

Ha pedig szerinted nem írtunk hülyeségeket, akkor nézd meg bátran, milyen pénzügyi lehetőséget ajánlunk most!