Minden, amit a Pokémon GO-ról tudni kell

A világ lassan egy hónapja megőrül a Pokémon GO nevű telefonos játékért. Legalábbis ezt olvassuk szinte minden nap. De ha nem lennének olyan emberek, akik nem játszanak Pokémon GO-val, és egyáltalán nem őrülnek meg érte, akkor viszont biztosan nem lenne ember, aki ezeket a cikkeket elolvasná. Például ezt a cikket sem.

És természetesen vannak köztes állapotok is: e sorok szerzője például néha játszik a játékkal, de cseppet sem őrül meg érte, két kiskorú gyermeke ugyanakkor intenzívebben játszik, de (egyelőre) ők sem mutatják az őrület jeleit. Pedig volt olyan, amikor az egyiknek elszállt a teljes gyűjteménye és újra kellett kezdenie mindent. Ennek alighanem az volt az oka, hogy a gyerekek (sok magyarral együtt) nem voltak képesek kivárni, amíg a játék a magyar AppStore-ban is megjelenik, és hókuszpókuszok segítségével az ausztrál áruházból töltötték le a játékot. Lett is azután probléma (magyarul: bug) a frissítéskor.

És különben is: hányszor találkozunk az interneten olyan hangzatos címekkel, hogy ettől vagy attól a képtől/videótól felrobbant az internet? Miközben nyilván nem (nem csak fizikailag): mindig többen vannak azok, akik kimaradnak valamilyen hatalmas hype-ból, mint amennyien belekerülnek.

De mi is a Pokémon GO lényege?

A legeslegfontosabb, hogy a korábbi sikeres mobilos játékokkal (például az Angry Birds-szel) ellentétben a Pokémon GO-nál épp az a lényeg, hogy mozdulj ki otthonról és ne a két fal között kockulj.

Olyannyira, hogy a játék még a kocsival való közlekedést sem díjazza (legalábbis szeretné megakadályozni): a játék legújabb frissítésében már figyelmeztet, ha túl gyorsan mész, és legalább egy megerősítést kér arról, hogy utas vagy, nem sofőr. Ez alighanem így is marad, és nem kötik majd sebességhatárhoz a játékot – meglehetősen sok gyerek kiakadna a hátsó ülésen és meglehetősen érdekes lenne az üres utakon 10-20-szal cammogó kocsik látványa is.

Szóval: gyalogolni kell. Ami, lássuk be, a nyári szezonban, a turizmus csúcspontján a lehető legjobb ötlet.

Ha valaki még nem tudná, mi is a Pokémon pontosan, annak összefoglaljuk röviden.

Legelőször is a Pokémon nem keverendő össze a Dragon Ball Z nevű sorozattal. Ha valaki nem emlékezne: ennek a sorozatnak a sugárzását emlékezetes csata után az ORTT betiltotta Magyarországon. Úgy ítélték meg, az anime-sorozat nem gyerekeknek való (nem is) és túl véres (az), így káros (nem hisszük). Ezek a japán animék (sajátos stílusú japán rajzfilmek) amúgy eléggé hasonlóak, és amekkora a rajongótáboruk, annyi ember mászik falra tőlük. Közeli a szereplőkről, miközben a háttér folyamatosan suhan– ha epilepsziás rohamot nem is okoz, kétségkívül intenzív vizuális élmény.

Szerezd meg hát mind!

Az RTL Klub 2000. augusztus 12-én kezdte el vetíteni a Pokémont. Akinek még megvan a dal, az valószínűlég még ma is nagy rajongó:

„A célom az, hogy jó legyek, / Hű társam oldalán, / Oly sok a harc, a küzdelem, de győzelem vár ránk! / Pokémon! / Szerezd meg hát mind!”

A Pokémon rövid idő alatt az egyik legsikeresebb rajzfilm lett Magyarországon. Aztán egyszer csak hirtelen eltűnt a képernyőről. Az RTL a hetedik évadig leadta a sorozatot, majd soha többé nem ment egyetlen rész sem. Könnyen lehet, hogy a Dragon Ball példája lebegett a szemük előtt, az ORTT 2000-ben ugyanis többször rászállt a Pokémonra is.

A sorozatot később az A+ (később Animax) is adta. A 10. és 11. évadot a Jetix, a 12.-et pedig az annak helyére kerülő Disney Channel sugározta. Ma sehol nem látjuk, pedig Japánban most is készülnek új részek. Őszintén szólva, nem lennénk meglepve, ha a játék sikere után valamelyik tévécsatorna újra elkezdené vetíteni az animét.

De a Pokémon eredetileg nem rajzfilm, hanem a japán Nintendo cég terméke, és pontosan 20 évvel ezelőtt, 1996-ban Tadzsiri Szatosi ötlete alapján készítették el. És naná, hogy a Nintendo Game Boy kézi játékkonzolra tervezett szerepjátékként indult el. Nem csoda, hogy ez hozzánk akkoriban kevésbé jutott el.

A név az angol „Pocket Monsters”, azaz „Zseb Szörnyek” rövidítése, és kétségkívül jobban hangzik, mint a „Zseször”.

A játékban összesen 720 különféle kitalált lény van, ezek egyrészt kimondottan cukik, semmi ijesztő nincs bennük, másrészt el kell őket kapni, mert zsebszörnyeket elkapni iszonyatosan jó. A legcukibb pokémon egyébként egyben a leghíresebb is: ő Pikachu, és ha ügyesek vagyunk, rögtön a játék elején el tudjuk kapni.

Pokéstop és társai

De hiába a konzol, a rajzfilm és a mozifilmek sikere, a Pokémon sosem lett volna ilyen híres, ha egy Google-startupként induló cég, a Niantic nem fejleszt belőle mobilos alkalmazást. Ha ugyanis mindenki tudná, mi a fene is az a Pokémon, nem kellene elmagyarázni. A Pokémon GO legnagyobb sikere pont ez: egy régi, talán kissé különc brandet tudott olyanok között is népszerűvé tenni, akik idegenkednek a mangák és az aminék világától és minden hasonló japán „furcsaságtól”.

A játék a kiterjesztett valóságra épít, gyaloglás (vagy utasként autóban ülés) közben a Google-térkép alapján az utcák és épületek konkrét pontjain jelennek meg a kis jószágok, akiket el kell kapni, jobbára egy egyszerű ujjmozdulattal. Ennél persze a készítők továbbmentek, vannak úgynevezett pokéstopok, amelyek ismert, vagy kevésbé ismert helyek: lehet szobor, emléktábla, hév-megálló, de mindenképpen konkrét helyszín. Itt a játékosok ajándékokat (jobbára a kis szörnyek begyűjtéséhez szükséges labdákat) szerezhetnek. Igaz, pokéstopokból csak a városokban van sok, kistelepülésekre kevés jut: az itt lakók pénzért is megvehetik ugyanazokat. A pokéstopok ráadásul 5 perc után újratöltődnek, úgyhogy nem fukarkodik a játék az ajándékokkal.

És persze még itt sincs vége: szinteket kell lépni, lehet pokémon-tojásokat gyűjteni és kelteni, lehet csapatot választani (az 5. szint után), lehet harcolni egy-egy random, azonos helyen tartózkodó játékossal, sőt, maguk a kis zsebszörnyek is fejlődnek.

Akinek ez alapján még mindig nem világos, mitől lett ilyen irtózatosan népszerű a Pokémon GO, az azonnal töltse le és kezdjen el vele játszani.

De kell-e félni a Pokémon GO-tól?

A Pokémon GO valójában veszélytelen játék, de nem tanácsos vezetés közben vadászni, és érdemes figyelnünk, hova lépünk. Ahogy idegen házakba sem érdemes betörni azért, hogy szerezzünk egy kis lényt: Guetemalában állítólag lelőttek egy 18 éves fiút, és 17 éves unokaöccsét, miután betörtek egy házba zsebszörnyekre vadászva.

Azért állítólag, mert a játék hihetetlen elterjedése elképesztő bizniszt jelent a lájkvadász oldalaknak is. Sorra jelennek meg a kamuhírek arról, milyen baleseteket okozott a játék. Ahogy mondani szokták: ezeknek a fele sem igaz. Ezek az oldalak pusztán azért írnak ilyen cikkeket, hogy kattintásokat generáljanak. Kattintani is fog mindenki. Az is, aki játszik, az is, akinek a gyereke játszik és az is, aki csak hallott az őrületről.

Mivel azonban a márka lényege az őrület, az ilyen híreket kajálni fogjuk. Nem véletlen, hogy a Sberbank rárepült Oroszországban a sztorira, és a játék során szerzett sérülésekre ingyen biztosítást lehet kötni. A bank a sérülés súlyossága alapján fizet az ügyfelének, csak ki kell tölteni a papírt névvel, a Pokémon GO-ban használatos becenévvel, születési dátummal, lakcímmel és e-mail címmel. A bank szerint ezzel a fiatalabb generációt nevelik majd pénzügyi tudatosságra. Ez tényleg valódi hír, oroszul tudók bátran kattintsanak.

A Volkswagennél viszont félnek. A játékot betiltották a cégnél, mert a vezetők aggódni kezdtek a munkamorál romlása és a balesetek miatt.

És nem lenne komolyan vehető az egész, ha nem készült volna rögvest kutatás is a témában, amelyből inkább az olvasható ki, hogy a játékkal érdemes óvatosnak lennünk.

Jó-jó, de hol van ebben a biznisz?

Mint minden ingyenesen letölthető játékban, ebben is lehet valódi pénzzel egy sor fontos kiegészítőt venni. Igen ám, de például e sorok írójának fentebb említett gyermekei még egyszer sem hisztériáztak semmilyen kiegészítőért. És valóban: ők a tipikus felhasználók, egy kimutatás szerint a játszóknak csak mindössze 5%-a vásárol valamit. De mivel rengetegen játszanak, a számítás bejött, a Sensor Tower nevű elemző cég szerint a játék egy hónap alatt több mint 200 millió dollár bevételt hozott. Ez kétszer annyi, mint amennyit a Clash Royale összehozott azonos idő alatt. A Candy Crush Soda Saga nevű népszerű alkalmazás ennek csak a töredékére volt képes.

200 millió dollár!

Elemzőcégek úgy saccolnak, hogy évente 1 milliárd dollárt is hozhat majd a játék, főleg, ha marad a hype körülötte.

Hogy hogyan áll a Nintendo, arról a hírek ellentmondásosak. Az egyik hír szerint a Nintendo részvényei szárnyalni kezdtek, közel megduplázódott a cég értéke és 90 százalékkal nőtt mindössze nyolc nap alatt. Aztán kiderült, hogy a jelentős növekedés után beszakadt a Nintendo részvényárfolyama, miután a japán cég közölte, hogy hiába őrültek meg a világon mindenhol a Pokémon GO-ért, a játék sikere alig látszik meg a cég profitján.

Elemzők szerint mindenesetre nem arról van szó, hogy a játék nem nyereséges, csak a Nintendo játszik a számokkal. Alighanem igenis jelentős profitnövekedésre lehet számítani, emiatt pedig továbbra is alulárazott a japán cég részvényárfolyama.

De pénzt csinálhatnak a szemfüles fejlesztők is, ha sikerül valami olyat kitalálniuk, amit a játékosok letöltenek.

Ilyen alkalmazás például a Pokéwalk, amelynek lényege, hogy odaadhatod a telefonod idegeneknek, akik sétálnak helyetted. De olvastunk (értelemszerűen nem magyar) Uber-sofőrröl is, aki utasok helyett telefonokat vett fel. A legnagyobb pénzt azonban a franchise franchise-a hozhatja. Nehezen hisszük, hogy nem lesznek kelendőbbek a valódi Pokémon figurák és plüssök, hogy ne jönne elő a Nintendo társasjátékkal, hogy pár hónapon belül ne hallanánk arról, hogy élőszereplős (mármint CGI-jal turbózott élőszereplős) Pokémon-mozifilm készül. Pont ezt hagyná ki Hollywood? Mi már a címét is kitaláltuk: Pokémon GO! – The Movie.