Sógorok vagy labancok, gaz habsburg ellenségek vagy testvérek: az osztrákokkal a történelem során mindig is meglehetősen ellentmondásos
volt a viszonyunk. Rengeteg csata, megannyi konfliktus, a viszonyunk azonban jó ideje békés. A futballban létezik erősebb
ellenfél Ausztria válogatottjánál, de olyan nem, amelyikkel több meccset játszottunk volna. Jön a 137. magyar-osztrák, egyenesen
az Eb-n!
Habsburg Ottót kérdezi a riporter, hogy mégis, kinek szurkol az osztrák-magyar meccsen? Mire Habsburg Ottó visszakérdez: Miért,
kivel játszunk?
Habsburg Ottó visszakérdez: Miért, kivel játszunk?
Habsburg Ottó már nem él, fia, György viszont alighanem tudja, hogy a boldog békeidőknek vége, a két ország már réges-rég
nem egy állam. Pedig a sokszor nosztalgiával emlegetett Osztrák-Magyar Monarchia idején bécsi élet tombolt Budapesten is.
Csak aztán jött Gavrilo Princip, lelőtte Ferenc Ferdinándot, a békeidőkből pedig egyszerre háborús idők lettek, hosszú-hosszú
ideig.
Bécsi élet Budapesten. Így nézett ki a Párizsi Nagyáruház a századfordulón.
Mellesleg a monarchia idején alakult meg az Osztrák Futballszövetség is: egészen pontosan 1904-ben. Ebben bizony lemaradtak
a sógorok, 3 évvel előztük meg őket: a Magyar Labdarúgó Szövetség 1901-ben alakult meg.
Nem csoda izgalmas? Így focizták az osztrákok a századelőn. Pont, mint bárki más.
Pedig korábban mennyit hadakoztunk az osztrákokkal! Rengeteget. Kezdetben mi voltunk a jobbak.
1291: magyar győzelem.
1326-1337: magyar győzelem.
1477-1488: sima magyar siker.
Akkor „nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára”.
Bécs vára 1530 körül: nyögte Mátyás bús hadát
Akkoriban feketében „játszottak” a magyarok, nem pedig meggypirosban. Innen a „bús” jelző, és nem pedig azért, mert kikaptak.
„Piros a mez, zöld a zokni, a vereséget meg lehet szokni.” Ez már egy későbbi mondóka, és bizony kitalálható, hogy nem az
Aranycsapat idején terjedt el.
Később már nem voltunk ilyen jók. Sem a Rákóczi-szabadságharcban, sem pedig az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban.
Apropó: tudjátok honnan ered a kuruc név? A Pallas Nagy Lexikona szerint a kuruc török eredetű szó: „khurudzs”, azaz fölkelő.
Bél Mátyás szerint viszont az 1514-ben a keresztes háborúra fölkészült parasztságot nevezték kurucnak, a szónak a latin miles
cruciatus, crucifer, cruciger, crux (kereszt), illetve a német Kreuzer lenne az eredete. A labanc eredete nem kevésbé rejtélyes.
Lehet, hogy a magyar eredetű hasonló lobonc, loboncos szóból származhat, mely a bécsi udvarban divatos parókára utalt. A lafanc
is lehet magyarázat, ez lompost, rongyost jelent. Lehet francia eredetű is. A korabeli osztrák katonaság döntő többsége fehér
egyenruhát viselt ( „le blanc” – fehér), Rákóczi udvarában nagyon sok francia kiképzőtiszt szolgált. Talán tőlük vehettük
át a kifejezést, miután a franciák az osztrákokat gyakran „löblankok”"-ként, azaz a fehérekként emlegették. Az azonban nem
valószínű, hogy a „Lauf Hans!”, azaz Fuss, János! kifejezésből eredne.
Klasszikus párharc egy kuruc és egy labanc között – az osztrák csapatban bizony magyarok is játszottak – na nem Garics György.
Az 1848-49-es meccs pedig olyan csúnya véget ért, hogy arról itt jobb nem is beszélni. Az ellenfélnél játszott minden idők
egyik legkegyetlenebb játékosa, bizonyos Julius Jacob von Haynau. Mindannyian jobban jártunk volna, ha már akkoriban is a fociban vezetjük le az energiáinkat.
Az első hivatalos meccs még Bécs–Budapest mérkőzés volt. És csúnyán kikaptunk. A WAC-Platz-on rendezett meccsen, 500 néző
előtt, Studnicka (3) valamint Taurer és Huber góljaival 5-0-re nyertek az osztrákok. Pedig a mieinknél pályán volt Hajós Alfréd
is, akiről kevesen tudják, hogy nem csak kiváló úszó, de remek focista is volt.
Hajós Alfrédről, aki úszóként az első két magyar olimpiai bajnoki címet szerezte Magyarországnak, kevesen tudják, hogy válogatott
futballistaként kiváló balösszekötő is volt.
Aztán egy győzelem itt, egy győzelem ott, kiegyenlített küzdelem, és meglehetősen sok meccs: 1937-ig nyolcvankétszer találkozott
a két nemzeti csapat! Elképesztő szám. Köztük pedig a legtöbb barátságos, tétmeccsen csak hébe-hóba küzdöttek meg egymással
a felek. Bezzeg a háború után!
1965, vb-selejtező: 3:0 és 1:0 ide.
1974, vb-selejtező: 2:2 ott és 2:2 itt.
1976, Eb-selejtező: 2:1 itt és 0:0 ott.
És aztán eljött 1986, amikor ismét vb-selejtezőn kerültünk egy csoportba az osztrákokkal. Ez volt a legendás Mezey-féle csapat,
amelyik vezette a világranglistát és amelynek játékát öröm volt nézni – letámadtak és ezzel mindenkit megzavartak. Az 1982-es
spanyolországi vb-n Mezey György még Mészöly Kálmán segítőjeként ült a kispadon, ám Mexikóra már ő készítette fel a válogatottat.
1984. szeptember 26-án épp a sógorok ellen itthon kezdtük a sorozatot.
A csapat augusztusban 2:0-ra kapott ki a Népstadionban Mexikótól a főpróbán, úgyhogy amikor a szünetben az osztrákok Schachner
góljával 1:0-ra vezettek, aligha voltak sokan a lelátón, akik bíztak a vb-szereplésben. A szünet után azonban Nagy Antal és
Esterházy góljaival bő 15 perc alatt fordított a magyar csapat, Kardos szabadrúgásgólja csak a hab volt a tortán.
A sors és a sorosolás pedig úgy hozta, hogy a visszavágón, Bécsben, a Hannapi-stadionban eldőlhetett a kijutás. Micsoda meccs
volt! Az eddig utolsó tétmeccs a két ország között. „Dőlnek az osztrákok jobbra-balra, mint a bábuk!” – ezt mondta Knézy Jenő
Kiprich első góljánál. Détári gólja (a harmadik) pedig, ha lehet, még szenzációsabb volt. Aki libabőrözni szeretne, ide kattintson.
Hatalmas öröm az osztrákok legyőzése után Bécsben. Ki gondolta akkor, hogy 30 évet kell várni arra, hogy egy világversenyen
ott legyen a válogatott?
Hogy aztán Mexikóban mi történt, azt ne firtassuk. Illetve firtathatjuk, de okosabbak nem leszünk. Magyarország – Szovjetunió
0:6. Talán ennél az interjúnál közelebb sosem leszünk az igazsághoz. Ebben a mindkét osztrákok elleni meccsen eredményes Esterházy Márton (mellesleg Esterházy
Péter öccse) beszél benne arról, hogy oké, hogy magaslat–magaslat, de talán nem a hideg osztrák Alpokban kellett volna készülni
az amerikai hőségre, ha pedig már ott vagyunk, nem kellett volna déli 12-kor edzeni és nem európai versenysúllyal kellett
volna kezdeni a tornát. De mindegy már.
A lényeg: 30 év után újra világversenyen vagyunk és pont az osztrákok ellen játsszuk az első meccset! Az 1986-os válogatottról
sokan azt gondolták, akár döntőbe is kerülhet, a mai magyar válogatottról pedig azt, hogy pontos sem fog szerezni.
És mi is volt Mexikóban?
Miért ne sikerülhetne egy bravúr most?
Miért ne sikerülhetne pont az osztrákok ellen?
Papíron erősebbek a sógorok most, de az örökmérleg ebben a pillanatban így néz ki: 136 mérkőzés, 66 győzelem, 30 döntetlen, 40 vereség. A gólarány pedig 297 : 252.
Na, hogy lesz június 14. után? Ezt mi sem tudhatjuk. Mindenestre ami csapatunk lojális ugyan az anyacéghez, de sportban azért
nem!
Hajrá Magyarország!