A cégeknek vannak furcsa becsípődéseik, például, hogy néha logót (és arculatot) vagy akár szlogent is cserélnek. De mégis minek? És ér ez valamit?
Logó nélkül egy cég nem komoly cég. De, mi, átlagos emberek hány logót tudunk azonosítani? Sok kvíz épít erre, itt egy a sok közül. Észrevesszük, ha egy cég kicseréli a logóját? Vagy csak kicsit megváltoztatja? Kínzó kérdések. A hozzánk
közel álló márkák, vagy azok, amelyek az élvonalban vannak, komoly visszhangra számíthatnak, ha logót cserélnek.
Emlékszünk a GAP botrányos logócseréjére? A divatcég egy abszolút időtálló és ikonikus logót cserélt le egy egyszerűcske izére, de akkora volt a felháborodás, hogy kénytelenek voltak visszacsinálni.
A GAP gyakorlatilag percek alatt visszacserélte a logóját, az IKEA új fontja (ami a klasszikus Futura) helyett egy webes font,
a Verdana lett), maradt. Ez kevesebbeket zavart.
Nem lett ekkora ramazuri, amikor az IKEA nem logót cserélt, csak állandó (és ikonikus) betűtípust, pár grafikus ellenkezett,
de az új betű maradt. Van ellenpélda is: a 90-es években a Deutsche Bahn hosszas filmecskében mutatta be, hogyan változtatták
meg a logót.
Egy logó mindig fejlődik.
A 20-as, 30-as évek vizuális kultúrája nyilván mást kíván, mint a mai. Az a normális, ha ezek a változások olyan apránként
mennek végbe, hogy szinte észre sem venni őket. És akkor gyaníthatjuk, hogy baj van, ha egy cég nagyon sűrűn változtatja az
emblémáját.
Hogy a legevidensebb példát említsük: a Coca-Cola logója gyakorlatilag 100 éve változatlan, a Pepsié pedig szinte évente cserélődik. Mit mutat ez? Leginkább bizonytalanságot. A Pepsi a kezdetektől a Cocához méri magát és versenyhátrányának okait többek közt időről időre a logóban találta meg. Le tudja valaki rajzolni a mait? Pedig egy mosolygó arcot ábrázol, elvileg. Mikor bevezették, az azt készítő ügynökség oldalakon keresztül magyarázta a grafikai elemek nagyszerűségét. (Ha holnaptól nem mosolyogna, ki venné észre?)
Hú, és mekkora botrány lett a Juventus futballcsapatának új logójából is! A címerből valójában logót faragtak. Aztán mégis maradt. Itthon az Újpest FC belga tulajdonosa gondolta úgy, hogy új logót álmodtat, abból is lett haddelhadd (sőt, még van is).
Pedig például még a tradicionális európai sportkluboknál is szokás, hogy időről időre frissítenek a címeren. Az egyik legszebb
példa a Tottenham csapatáé. A címerben szereplő kissé depis madarat a marketingesek fejét büszkén felemelő állattá változtatták
(és a kék színen is élénkítettek.). Senkinek sem hiányzik a régi.
Hasonlóan szép megoldás itthonról a Vasas címerének frissítése, bár sok szurkoló ez ellen is tiltakozott.
Juventus, Tottenham, Újpest, Vasas. Jobb és rosszabb címerevolúciók.
Az új, ha jó, egy pillanatig szokatlan, aztán egy-két hét, és senki sem emlékszik a régire. Ugyanígy van ez minden grafikai
változás esetén is. Ha egy újság, vagy egy hírportál arculatot vált, az olvasó kicsit szokatlannak találja, de ha működik,
megbarátkozik vele. Sőt, igazából az életben minden változás ilyen.
És mi a helyzet mifelénk? A pénzügyi szektorban sok logóváltás volt már. Az OTP klasszikus régi logóját egy sokat vitatott
modernnek szánt verzióra cserélte. A K&H szintén klasszikus betűkből álló emblémáját a tulajdonos arculata váltotta. De változott
a CIB logója is, amikor tulajdonos-váltás volt. Most változik kicsit az UNION logója is, de reményeink szerint csak annyira,
amennyire kell, és amennyire szabad.
De mit ér egy logócsere? Mit jelez?
A cég nyilván azt akarja mutatni: megújult, tartja a lépést, figyel. Ehhez azonban ma már egy logócsere édeskevés. Még egy
szlogencsere is. Attól, hogy a logós és/vagy a szlogen megváltozik, még nem változik semmi. Sem a fogyasztónál, sem a cégnél.
Ahhoz az kell, hogy egy cég megértse, ügyfeleinek mi a fontos, és ha ezt megértette, és tesz is érte, akkor és csak akkor
változtat logót, arculatot és szlogent.