A kapuzárás tehát valójában egy új kapu nyitása is. Sokan saját vállalkozásba kezdenek, külföldre költöznek családostul, írni kezdenek, barátságokat újítanak fel – szóval olyan dolgokat tesznek, amelyek nem veszélyeztetik házasságukat, addigi életüket, sőt, könnyen lehet, hogy végre valóban kiteljesednek. A férfiaknak (akik sokszor a fő kenyérkeresők) nagyobb döntés, több kockázat, de a sokszor kevesebbet kereső feleségek (ha van hátterük) sokkal könnyebben kipróbálhatják magukat valami újban, és könnyen lehet, hogy pont emiatt nem lesznek megkeseredett nyugdíjasok. Egyik kedvenc példánk a Zazzi cukrászda: Budapest egyik legizgalmasabb helyét kép olyan nő alapította, akiknek 50 éves koruk előtt semmi közük nem volt a vendéglátáshoz. Sokszor ezek meglepésétől a félelem tartja vissza a pasikat: a félelem pedig szinte mindig egzisztenciális. Mi van, ha csődbe megyek? Mi van, ha nem sikerül?
Biztos háttér, nagyobb esély
Nem azt akarjuk reklám-ízűen sulykolni, hogy 30-35 évesen érdemes elkezdeni az anyagi biztonságot megteremteni, de kétségtelen tény, hogy ha van megfelelő háttér, akkor nem csak a nyugdíjas-éveink miatt nem kell aggódnunk, de az életközepi válságból könnyebben kikecmergünk, sőt, nem csak kikecmergünk, de más emberként jövünk ki belőle.
Kimondottan midlife crisis-termék még nincs a piacon, de legyünk biztosak benne, hogy épp a pénz hiánya miatt választja sok férfi a „könnyebbik” utat és keres új barátnőt. (Nem mintha az nem járna jelentős kiadásokkal.)
Hogy van-e recept arra az esetre, ha érezzük magunkon a kapuzárás tüneteit? Leginkább az, hogy legyünk tisztában vele: ez éppúgy normális, mint a kamaszkori problémáink voltak. Ha ugyanis tudatosan foglalkozunk vele, sokkal kisebb az esélye, hogy pánikszerűen tönkreteszünk magunk körül mindent. Sőt: ha érezzük, hogy itt a közép (mert nem a vég van itt), akkor örüljünk neki, hogy végre eljött az idő, hogy új esélyt kapjunk az élettől, aminek az eredménye egyáltalán nem biztos, hogy rosszabb lesz, mint a korábbi életünk volt.
Ugyanakkor napjainkban egyre inkább igaz az a mondás, hogy mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát.
A mostani X generáció tagjai közül sokaknak (főleg a városi, nagyvárosi jól szituáltakna) ráadásul eszük ágában sincs megöregedni, 40-45 évesen is úgy öltöznek, olyan termékeket fogyasztanak, olyan híreket olvasnak, olyan helyre igyekeznek járni, mint a 10-15 évvel fiatalabbak, amivel a midlife crisist is el tudják odázni. A férfiak várható élettartamának növekedésével a kapuzárási pánik időpontja is odébb vándorolt: ma egy férfi legalább 60 éves koráig középkorú.
Ha más jó hírünk nincs is, ez biztosan az.
És persze tessék megtakarítani, az mindig jól jön.