Újra itt vannak a haláli ünnepek

Mi magyarok vagy vigadunk, vagy sírunk. Irdatlan nagy közhely, de azért nagyjából fedi a valóságot. A halottak ünnepén a magyar speciel búsul, pedig a világ számos pontján ez vidám, mókás ünnep. És ugyan a halloween szép lassan hozzánk is begyűrűzik, de attól azért még messze vagyunk, hogy mindenszentek vagy halottak napján önfeledten mulatozzunk.

A Pixar már szinte klasszikus filmjében egy nagyon cuki mexikói kisfiú egy varázserővel bíró gitár segítségével átkerül a halottak világába és izgalmas kalandokba keveredik.

Ebből a filmből (de már a trailerből is) mindenki tökéletes képet kaphat majd arról, hogy milyen is a mexikói kultúrában a halottak napja: színes, vicces, és kicsit sem rémisztő. Pont nem olyan, mint a magyar. A mexikóiak úgy hívják: „día de los difuntos”. Az ünnep még az aztékoktól ered: ezen a napon a családtagok együtt „ünnepelnek” halottaikkal. (Már amennyire a halottak aktívan részt tudnak venni egy ünneplésben.)

Morbid lenne?

Bármilyen morbidnak is tűnik a mi szemünkkel, a mexikóiak ajándékokat visznek a halottaknak: a gyerekeknek játékokat, a felnőtteknek pedig italokat. Nem hülyék, nyilván tudják, hogy a halottak nem isznak és nem is játszanak (mifelénk ha sokat játszol és iszol, akkor hamarabb halsz meg, főként, ha a kocsmában teszed), a szokás alighanem a halállal kapcsolatos szorongások oldását szolgálja. A sírokat lámpásokkal, papírfigurákkal és álarcokkal öltöztetik fel.

Családi ünnep ez: piknikeznek, iszogatnak és sztoriznak halottukról, úgy is fogalmazhatnánk, hogy az élet ünnepe, morbid köntösben. De máshol is családi ünnep a halottak napja. Bolíviában a családok együtt mennek ki a temetőbe, enni- és innivalót visznek magukkal, végigjárják a szeretteik, ismerőseik sírjait. Sírról sírra sétálnak, beszélgetnek a barátokkal, rokonokkal.

A világ másik felén, Ázsiában sem olyan az ünnep, ahogy mi ismerjük. Kínában (és számos környező országban) például nem is ősszel van, hanem tavasszal. (Pedig mennyire logikus, hogy az elmúlással kapcsolatos ünnep épp a legszomorúbb hónapban van. Nem?)

A kínaiaknál sírsöprögető ünnepnek nevezik, Qingming a neve (sajnos nem tudjuk, hogy ebből, melyik a sír és melyik a söprögetés). A Hold állásától függően általában április 4-ére vagy 5-ére esik. Ezen a szép tavaszi napon a derék kínaiak rendbe teszik a sírokat, kirándulnak, és persze papírsárkányt eregetnek (bár ezt valószínűleg minden kínai ünnepen megteszik.) Hogy a temetőből szabadtéri piknikezés legyen halottakkal, itt sem szokatlan, a kínaiak is ételeket, gyümölcsöket és bort helyeznek el a sírokon, az élőkön arrafelé sem múlik semmi.

Csodás fények

A japánoknál augusztus 13-tól 16-ig tart az ünnep, három napig tart, előbb az „o-bon” majd a „daimondzsi okuribi”. Úgy tartja a néphit (bár ez egyre inkább arrafelé is szokás inkább, mintsem hit), hogy ezeken a napokon a halottak hazatérnek családjukhoz. Ez annyiból szerencsés (csak kicsit akarunk viccelni), hogy a japánok legalább nem a temetőbe viszik az elemózsiát, hanem otthonukat pakolják tele: leginkább rizzsel (mi mással?) és teával, no meg füstölővel. Az pedig, ahogy a házakat lámpásokkal díszítik fel, tényleg csodás látvány. „Praktikus” is: a lelkek így találják meg a hazafelé vezető utat. A „daimondzsi okuribi” napján pedig (ha máshonnan nem is, a Kubo és a varázshúrok című varázslatosan szép animációs filmből biztosan ismerős a jelenet) máglyarakás keretében, folyóra helyezett lámpásokkal kísérik vissza a halottakat a túlvilágra.

Lehetne ez mifelénk is így, de nálunk a halottak napja sokkal inkább hideg, sötét, rosszkedvű „ünnep”, ahol a temetőbejárás cseppet sem öröm, hanem kötelező program. Általában borzalmas az idő (már az is jó, ha nem esik az eső), többnyire nyirkos hideg van, és hamar sötétedik, ha valamikor igazán a legrondább arcát mutatja a természet, az éppen a november. A temetők környékén megállni sem lehet, gyerekeket nem szívesen viszünk a temetőbe, de nem nagyon lehet velük mit csinálni, az emberek többsége (a fenti kultúrákkal ellentétben) a háta közepére nem kívánja a halottak napját és a temetőbejárást.

Lassan lazulunk

Talán nem véletlen, hogy kissé lazul nálunk is az ünnep: valahogy a Mindenszentek hivatalos ünneppé válásával egy időben kezd oldódni a nyomasztó érzés. Ma már a hipermarketekben is három kupacban kaphatók az ünnepi kellékek. A halottak napi kínálatban mécsesek, mécsesek és mécsesek, a mindenszentek-kínálatban dekoráció, a Halloween-kínálatban pedig mókás jelmezek és tökök, tökök és tökök. Az alábbi videó segít abban, hogy menő lámpásokat faragjunk!

https://youtu.be/RUVNHh2hkGU

Ahogy a Valentin-nap is beszökött Magyarországra, úgy egyre inkább elirigyeltük a Halloweent is. Talán Amerikában a legnagyobb a kultusza: nem véletlen, hogy a 2016 legnagyobb sikerének számító Stranger Things című sorozat 2. évadjának premierjét is ehhez időzítik, sőt, maga az évad is Halloweenkor fog játszódni. Mert bármilyen mókás ünnep is, ijesztgetésre kiváló lehetőség.

Mi legyen a gyerekkel?

Igazán érdekes, hogy szabad-e és mikor a gyerekekkel a halálról beszélni. 10-14 éves kor között nagyon sok gyerek gondol a halálra, és szorong is, mi felnőttek már megtanultuk elhessegetni a gondolatot. Az itthoni halottak napja aligha segít enyhíteni ezt a szorongást: semmi szép, semmi vidám nincs a temetőbe járásban (próbáljuk meggyőzni a gyereket, hogy a sötétkabátos emberek és az ócska 100 forintos mécsesek látványa milyen csodás), úgyhogy ebből a szempontból sokkal jobb, ha a Halloween-en „szocializálódnak”. Faragjunk velük tököt, fessük ki őket, vegyünk vicces álarcot, szóval élvezzük ki a lehetőséget, de azért este ne nézessük meg velük a Halloween című klasszikus horrort. És igen, a cikk végén elsütjük a „Halloween”, „Hello Wien!” szóviccet is, csak hogy igazoljuk: ez az ünnep igazán közel áll hozzánk.

Mi micsoda?

A három ünnepet sokan keverik, pedig három különböző napon vannak és másról is szólnak.