Retrománia: ezért hódítanak a 80-as évek

Ez már több mint retró: a 80-as évek újra él és itt van közöttünk. Nem csak a mai negyvenesek körében hódít, de teljességgel megfertőzte a mai tizenéveseket is.
De mi a titok?

A retró csak nosztalgia, és csak annak mond valamit, aki élt az adott korban. A nyolcvanas évek tele voltak vicces, ciki vagy épp menő, és mára kultikussá lett tárgyakkal, élelmiszerekkel. A 70-es években születettek körében nem véletlenül népszerűek a különböző, retró-tárgyakat és emlékeket megosztó oldalak, amelyeken irgalmatlan időt el lehet tölteni fényképek nézegetésével.

A 70-es években születtél? Akkor ne kattints például ide, mert sose fogod végigolvasni ezt a cikket, továbbá elvesztesz minimum két órát a mai napból!

Ráadásul nem is a retróról akarunk írni, hanem arról, hogy a 80-as évek újjászületett a 2010-es évek végére. Nem nosztalgiából, nem ciki módon, a 80-as évek ma jobban él és virul, mint a maga idejében – immár mai köntösben. Hogy miről beszélünk?

A zene

Nem állítjuk, hogy ma ne lennének népszerű előadók, de valamiért nagyon sok mai tizenéves fordul el a mai zenéktől és talál kedvenceket a 80-as évek előadói között. Hogy ez mindig is így volt? De nem ám. Ha te a 70-es években születtél (és e pillanatban éppen nem a retró-oldalt böngészgeted), akkor pontosan tudod, hogy nem, mi nem hallgattuk az 50-es évek zenéit, vagy ha igen, idejétmúltnak és cikinek éreztük azt. Amögött, hogy a mai tizenévesek Sláger FM-et hallgatnak, VH1-t néznek és 80-as évek listáit hallgatják Spotify-on, más okai vannak.

Ha belehallgatunk a mai slágerekbe, tisztán látszik (pontosabban hallatszik), hogy a mai popzene keresi önmagát. Mivel a ma ismert popzene a 70-es, 80-as években indult, érthető, hogy a mai előadók jó része ugyanazokat a dallamtípusokat keresgéli, amelyek egyszer már sikeresek voltak. (Nincs új a nap alatt, szakértők szerint összesen pár dallam létezik, ezek ismétlődnek a zenetörténetben.) Ezért annak, aki mai zenéket hallgat, nem lesz idegen a 30 évvel ezelőtti világ, sőt, ismerősnek érzi azt.

A 80-as évek tele volt jobbnál jobb dallamokkal és nem utolsósorban sztárokkal. Soroljuk? Ugye, nem kell.

Az akkori sztárok nagy része ma is ismert, megkerülhetetlen, sőt, egy részük ma is aktív, egy kis részük pedig nem csak aktív, sikeres is. Ez ahhoz képest, hogy ma már szinte csak a YouTube-nézettség igazít el a világban, és semmi más, valódi fénylő világítótorony. Márpedig a mai fiataloknak is szükségük van sztárokra, olyanokra, akik megkérdőjelezhetetlenül azok. Ma ilyen nagyon kevés van: a 80-as években pedig rengeteg volt.

Tessék a VH1 classicot nézni, vagy elindítani a YouTube-on egy playlistet.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy hiába a sok online zenehallgatási lehetőség, hiába az mp3, a CD (…), ma újra hódítanak a bakelit-lemezek. Aranyáron. Legalábbis ahhoz képest, hogy mennyibe kerültek régen. Tegye föl a kezét, aki 100 forintért vette a nagylemezeket. (Köszönjük, mindenki leteheti.)

Úgyhogy érdemes előkaparni a régi lemezjátszót, vagy venni egy újat, és körülnézni a boltokban: nem csak régi lemezeket lehet ugyanis bakeliten kapni, de sok újat is. Állítólag jobban szólnak. Már amin. Ráadásul a nagy lemezborítóknak van valami semmihez sem fogható hangulata. Arról nem is beszélve, hogy ma már klasszikus albumok sincsenek, egy-egy ilyen bakelit pedig rangot és komolyságot ad, és kiemel ebből a szétdigitalizált, online katyvaszból.

A filmek

Ha már a klipek kerültek szóba: a 80-as évek képi világa meglehetősen egyedi, és a mai sok CGI mellett helyenként igazi felüdülés. Nézzünk csak bele a Star Wars eredeti trilógiába, majd az előzményfilmekbe: a majd 20 évvel később készült, szinte teljes egészében digitális filmek nagyon kínosan réginek hatnak, míg az eredeti három rész ma is öröm a szemnek. Nem véletlen, hogy az új trilógiánál első számú szempont volt, hogy minél igazibb legyen minden.

De a 80-as évek konkrétan itt van velünk a moziban és a tévében. Azon túl, hogy rengeteg akkori kultfilmnek készül ma is folytatása (Star Wars, Terminator, Alien, Szárnyas fejvadász, Szellemirtók, Jurassic Park, készülőben az új Indiana Jones), az új filmekben is gyakran idézik meg a 80-as évek világát.

A gyerekeknek szóló Rontó Ralph (lesz folytatása is) egy régi videójáték karaktereire épít, a Marvel A Galaxis őrzőiben 80-as évekbeli zenei válogatás-kazettát hallgattat a főhőssel, a legújabb Thor előzetesei a 80-as évek videós animációit mímelték, a hatalmas sikerű Az című filmet a 80-as évekbe tették át az eredeti regény szerinti 60-as évekből, és végül, de nem utolsósorban itt van a Stranger Things kirobbanó sikere.

A Stranger Things nem egyszerűen a 80-as években játszódik, de úgy is van megcsinálva, mintha akkor készült volna. A sorozat (érthető módon) tele van 80-as évekbeli filmes és popkulturális utalásokkal, íme egy videó arról, mennyi filmet idéznek meg az alkotók.

És közben folyamatosan szól a zene. (A 2. évadban még több is, mint az elsőben.) A mai fiatalok pedig ezt is zabálják. (Szüleikkel együtt.) Hatásukra alighanem előkerülnek olyan filmek otthon, mint a Szörnyecskék, az E.T., vagy épp az Ördögűző.

A 80-as évek mozijának visszatérése persze nem csak a 80-as évek képi világa izgalmasságának köszönhető, de annak is, hogy Hollywood kifogyott az új ötletekből. Folytatások és remake-k készülnek, azokból a mozikból, amelyek a 80-as években voltak eredetiek és frissek. Hollywood aranykora volt ez: sosem látott sikerekkel.

Hogy ma is működnek, az azt jelzi, a 80-as évek mégiscsak tudott valamit.

Divat

Ha tombolnak a 80-as évek a zenében és a filmekben, miért ne jönne vissza a divat? Mert jön. Farmerben már tombol is: csípőig felhúzott női gatyák, „márványfarmerek”, nézzünk csak körül.

Hogy a többi mikor jön? A makkos cipő zokni nélkül? A farmerba gyűrt kötött pulcsi? A bundesliga-séró? A melír? A csuklószorító? A válltömés? Szerintünk csak idő kérdése. De ez már nem a mai 40-esek divatja lesz, ők legfeljebb csak nagyokat fognak nézni.

De ez már nem a mai 40-esek divatja lesz, ők legfeljebb csak nagyokat fognak nézni.